Vagyonosodási kérdőjelek

Mi várható el az állampolgártól? Meddig mehet el az adóhatóság? A vagyonosodási vizsgálatok bizonyos jelenségeinek alkotmányos veszélyeire figyelmeztető ombudsmani közlemény felkavarta a kedélyeket, hiszen régóta érzékeny területre összpontosít. Sokan, különösen azok, akik fennmaradtak az adóhatósági rostán, most végre teljességgel igazolva érzik az eljárással kapcsolatos kételyeiket, illetve rossz tapasztalataikat.

Az állampolgár feladata, hogy maradéktalanul eleget tegyen adózási kötelezettségeinek. De ez miként kérhető számon tőle, ha nem tudja a kötelezettségei tartalmát? Egy mai vagyonosodási vizsgálat szenvedő alanya hogyan készülhetett volna fel erre a procedúrára mondjuk tizenöt évvel ezelőtt, amikor nem ismerte, nem ismerhette a feltételeit? S – ami a legnagyobb baj – most sem ismerheti, mit és hogyan kell dokumentálnia kötelezettsége teljesítése érdekében.

Magyarországon – néhány kivételtől eltekintve – nincs szerződési formakényszer. Ugyan miért kellene egy családi, baráti kölcsönt vagy ajándékozást írásba foglalni? Ha pedig megvan a szerződés, meddig kell, célszerű megőrizni? Hiányzik a válasz. Nem alaptalanul kifogásolható az sem, hogy az adóhivatal nem tartja életszerűnek, ha az ember otthon és nem a bankban gyűjtögeti a pénzét.

Az adózó a jogbizonytalanságot mindenesetre a saját bőrén érzi. Nem arról van szó, hogy az adóhivatal ne koppintson keményen a sunyik, a manipulálók orrára, ne büntesse kellő eréllyel a visszaéléssel gyarapodókat. Mindössze arról, hogy az állampolgárok egzisztenciáját, sorsát érintő eljárásokban megismerhetően, kiszámíthatóan lépjen, és akkor helyénvaló a számonkérés. A kiszámíthatósághoz azonban – bármennyire is üdvözlendő – nem elegendő a módszerek „finomítása” vagy a bírói gyakorlat figyelembevétele.

Egyértelmű jogszabályok kellenek.