Autómentők

Még be sem fejeződött a bankszektor szanálása, új pénznyelő automata pumpolja az államokat, az autóipar. A két ágazat közötti közvetlen kapocs: a hitelszűke miatt kevesebben vesznek autót. A járműeladások zuhanásszerű eséséhez persze a jövőtől tartó lakosság óvatossága is hozzájárul.

Némely kormány hajlik a támogatásra. Erős az autós cégek lobbiereje, munkahelyek milliói vannak veszélyben, egész körzetek szegényedhetnek el egy csapásra, ha csődbe jut valamely autókonszern. Az amerikai autógyártás szempontjából döntő napokat élünk. A GM és a Chrysler jövője a tét.

Állami dollártízmilliárdok híján megindulhat a csődeljárás. Persze nem csak Amerikáról van szó. Éppúgy rettegnek például az európai Opel dolgozói, akiket gyárbezárás fenyeget. Ráadásul egy-egy autónak szinte nincs is nemzetisége. A GM-sagában például Magyarország is érintett – Szentgotthárdon például motorokat és hengerfejeket gyártanak Opel autókba. Nem véletlen, hogy sok európai ország uniós szintű mentést szorgalmaz, ha már meg kell tenni.

A mentéssorozatnak még a kezdetén vagyunk: nagy viták folynak az ilyen természetű akciók célszerűségéről. Az autógyár, bár a kapitalizmus egyik pillére, nem bank. Valamely pénzintézet bedőlése, lásd Lehman Brothers, a világméretű válság szimbolikus kiindulópontja volt. A GM csődje mindenekelőtt egy szimbólum halála lenne. Egy másik ellenérv: sok gyárat állami részesedésszerzés nélkül talán nem is lehet talpra állítani. Ami ugyan nem ördögtől való, de – főként termelő cégek esetében – igencsak rendszeridegen.

Megéri-e az egész akció? Ha a végeredmény például olcsó, konnektorról tölthető, komfortos autókat gyártó üzemek sora, a válasz igen. A valószínűbb azonban a túltermelés fennmaradása, a jelenlegi, jobb időkben némi nyereséget termelő vagy nullszaldós struktúrák megőrzése. Ez pedig aligha éri meg a befektetett pénzt és az erőfeszítést.