Elszállóban

Nehéz lehet most vigasztalni a devizahitelekben üldögélő lakossági ügyfeleket: háromszáz forint fölött az euró, kétszáz fölött a svájci frank, erre eleddig még nemigen akadt példa. Egy azonban biztos: a jelenlegi árfolyamszintek hoszszú távon nagyon veszélyesek, mert a hazai háztartások devizában – leginkább frankban – lévő kitettsége óriási.

December végén a kinnlévő lakossági hiteleknek több mint 60 százalékát svájci frankban, 4-5 százalékát pedig euróban és jenben tartották nyilván a pénzügyi szolgáltatók. Ekkora – nagyjából 5000 milliárd forintos – adósságtömegnél pedig egyáltalán nem mindegy, hogy éppen merre szédeleg az egyébként is elég volatilis forintárfolyam. Annál is inkább nem, mert az emelkedő banki forrásköltségek miatt a devizakölcsön-kamatokat is elég sűrűn módosítgatják a hitelintézetek, és persze nem negatív irányba, ami tovább növeli az adósok terheit.

Bár a hazai bankokat változatlan intenzitással szapulja mindenki, nekik sem használ sem a forint, sem saját ügyfe-leik gyengélkedése. A portfóliójuk minősége ugyanis – akár a vállalati, akár a lakossági oldalon – egyre rosszabb lesz, amennyiben ez a helyzet tartósan fennmarad. Ez pedig az eddiginél is intenzívebb céltartalék-képzési kötelezettséget, és azon keresztül romló eredménykilátásokat von maga után.

Tenni viszont, úgy tűnik, szinte semmit sem lehet: a kockázatokra hiperérzékennyé vált befektetők ugyanis a jelek szerint majdnem nullára írták a közép-európai régiót, pénzügyi szolgáltatókkal, kormányokkal és jegybankokkal egyetemben. Vagyis minden, a helyzet normalizálására irányuló lépés egyelőre hiábavaló fáradozásnak tűnhet. Ez viszont könnyen oda vezethet, hogy az árfolyamok és utánuk az adósok is elszállhatnak. Aminek beláthatatlan következményei lennének.