Gazdasági evolúció

Egyre gyakrabban, egyre több helyen és egyre türelmetlenebbül hangzik el a kérdés: egyáltalán meddig húzódik majd a gazdaság ma már jócskán érezhető lassulása, hány hónapig vagy évig lesz válság, s mikor lesznek végre ismét a visszaesést megelőző időszakhoz hasonló állapotok. Ha pedig egy ilyen kérdésre olyasfajta válasz hangzik el, amely meggyőződéssel állítja, hogy csak néhány hónapos vagy akár néhány éves időszakot kell átvészelnünk, akkor biztosak lehetünk benne, igencsak rövidlátó, átgondolatlan találgatással van dolgunk.

Némi töprengés árán ugyanis akár magunk is rájöhetünk, már a kérdésfeltevés is eleve hibás. Annak latolgatása ugyanis, hogy mikor lesznek újra olyan állapotok, amelyek egyébként a mai válságos időszakot eredményezték, megint csak a tanulási képességek hiányára utalhat. Hiszen a mai gazdasági visszaesés valódi oka, hogy az azt megelőző állapotok nem voltak fenntarthatók. Céltalannak tűnik ezért arról merengeni, hogy mikor lesz újra olyan világ, ahol a vállalkozások ellenőrizhetetlen kockázati tartalmú, pénzügyi technikákkal kreált forrásokhoz – azaz valójában olykor nem is létező pénzhez – indokolatlanul olcsón juthattak hozzá, és finanszírozhatták belőle működésüket vagy ily módon csökkentett kockázatú terjeszkedésüket, fejlesztéseiket. Értelmetlen ugyanis arra számítani, hogy egyszer majd újra alkalmunk lesz megtakarításokkal, megtermelt jövedelemmel nem fedezett, bőséges és olcsó hitelből gazdálkodnunk, élnünk és fogyasztanunk, ráadásul úgy, hogy az annak törlesztéséhez szükséges eredmény előállítására olykor esélyünk sem mutatkozik. Márpedig nem kell messzire menni hasonló példákért, elég csak megnéznünk a saját országunkét. S ennek alapján nemcsak hogy el kell fogadnunk, de akár remélnünk is lehet, nem lesz újra olyan, mint a világgazdaságot érintő visszaesést megelőző időszakban.

A helyes kérdésfeltevés valójában tehát sokkal inkább az, milyen lesz, hova, milyen irányba és milyen sebességgel fejlődik majd a gazdaság és az általa egyébként meghatározott vagy befolyásolt társadalmi viszonyok. A korábbi vállalati stratégiák félredobása után milyen új stratégiát kell kidolgozni az egyes cégeknek, cégcsoportoknak, hogyan tudják a növekedési időszakban olykor megkopott tanulási, alkalmazkodási képességeiket újra felfejleszteni?

Ha valaki a jelen gazdasági környezetben mindössze azt tekinti céljának, hogy a korábban rövid távra tervezett bevételi és nyereségelvárásoknak továbbra is megfeleljen, s kizárólag ezért szabadul meg alkalmazottai jelentős részétől, halogatja üzleti partnereivel szembeni kötelezettségei teljesítését, szorítja le a következmények mérlegelése nélkül minden működési költségét és kiadását, miközben azt várja, hogy a válság egyszer csak véget ér, és minden olyan lesz, mint régen, az valójában a jövőjét éli fel.

Ehhez képest a munkatársak és feladatkörök új gazdasági környezethez, gazdálkodási feltételekhez illeszkedő átcsoportosítása, esetleges képzése, finanszírozási, pénzügyi folyamatok újraszervezése, újraértékelése, és ami talán a legfontosabb, a restriktív, olykor csak pénzügyi kimutatások alapján meghozott rövidlátó döntések helyett a várható piaci igények felmérése, folyamatos nyomon követése és az ehhez igazított belső átalakítások, hatékonyságjavító intézkedések és akár fejlesztések is mind apró, kis lépésekben vihetnek közelebb a ma még kevéssé ismert jövőhöz.

A darwini evolúciós elmélet logikai alapjai a gazdasági folyamatokban ugyanis kétségtelenül tetten érhetők. Nem az erősebb vagy a magát erősebbnek mutatni igyekvő marad fenn, hanem aki jobban és gyorsabban alkalmazkodik.

A szerző a Deloitte elnök-vezérigazgatója