Gyorsítás elektronikus úton

Milyen feladatai vannak a tárcának a válság kezelésében, hatásainak enyhítésében?

A válság hallatlan kényszer bizonyos lépések megtételére, másrészt lehetőség is arra, hogy az intézkedéssorozat az országot, elsősorban a gazdaságot jobb helyzetbe hozza, és a bajokat átvészelvén egy másik pozícióba emeljen bennünket. A tárca dolga, hogy részt vegyen a szükséges – alapvetően az adórendszert, a közteherviselést, a szociális juttatásokat érintő – törvényjavaslatok kidolgozásában. Ez ma több mint egyszerű jogalkotás, hiszen nagyon komoly alkotmányossági, méltányossági kérdéseket kell – alkotmányosan és méltányosan – megoldani. Ezzel párhuzamosan folytatjuk azokat a munkákat, amelyek elsősorban az állam működését, ezen belül is a közigazgatást és az igazságszolgáltatást érintik. Az állam kiszámítható, felelős, gyors és olcsó működése alapvető követelmény az ügyfelek és az állam számára egyaránt. Úgy gondolom, a válság közepette ennek még nagyobb a jelentősége.

A tervekben hangsúlyt kap a csődjogi szabályozás megújítása, amit sokan kétkedéssel fogadnak, hiszen ennek a feladatnak az elmúlt tíz évben már többször nekirugaszkodtak, sikertelenül.

Olyan csődtörvényt működtetünk már hosszú ideje, amely lényegében nem a csődről, hanem a felszámolásról szól. Pedig, különösen a mostani körülmények között, igen nyomós érdek fűződik ahhoz, hogy a megmenthető vállalkozásokat mentsük is meg, tehát enyhítsünk azokon a szabályokon, amelyek lényegében lehetetlenné teszik az egyezséget a hitelezők és az adós között. Egyik oldalnak sem érdeke, hogy az a vállalkozás is a felszámolás sorsára jusson, amelynek problémája átmeneti, megoldható. A cégek nem kis hányada nem elsősorban a saját rossz gazdasági döntése, hanem a kedvezőtlen külső hatások miatt kerül nehéz helyzetbe. A csődtörvénnyel segédkezet kell nyújtani azoknak, akik eleget tennének a kötelezettségeiknek, de az adott időszakban nem tudnak. A munkahelyek megőrzése napjainkban elsődleges érdek. Emellett természetesen gondoskodni kell arról, a valóban menthetetlen vállalkozások ne évek alatt, hanem mielőbb kikerüljenek a gazdasági forgalomból, és a rosszhiszemű vezetők ne ússzák meg szankció nélkül.

Sajnos nem csak a vállalkozások adósodnak el.

Már több hónapja a parlament előtt van a teljes körű hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat. Ez rögzíti a felelős hitelezés és a megfontolt hitelfelvétel garanciáit, így lassíthatja a lakossági eladósodási folyamatot. Az előterjesztést a tavasszal elfogadhatják a képviselők.

E körbe tartozna a magáncsőd vagy személyi csőd intézménye, ez szintén nem új keletű igény.

A magáncsőd koncepciója elkészült. Rövidesen társadalmi-szakmai vitára bocsátjuk, és ha széles körben támogatásra talál, akár már a második fél évben benyújtható a parlamentnek. Kétségtelen azonban, bonyolult, sok morális kérdést felvető szabályozás elé nézünk. A javaslat egyébként nem arról szól, hogy ha valaki csődbe viszi saját háztartását, akkor könnyedén mentesülhet, hanem arról, hogy egy szabályozott procedúrában megegyezhessen a hitelezőivel, és a kifizetésre megfelelő időt kapva, szigorú feltételekkel, rendezhesse tartozásait.

Több fórumon, többször hangsúlyozta a bürokrácia az adminisztratív eljárások csökkentésének szükségességét. Hol tartanak?

Egyáltalán nincs rendjén, hogy a polgárok és a vállalkozások nem tudják, mennyi idő alatt és mit várhatnak el a közigazgatástól és az igazságszolgáltatástól. Nagyot léptünk előre a tavaly év végén módosult közigazgatási eljárásról szóló törvénnyel. Most a hozzá kapcsolódó több száz jogszabály változtatásán dolgozunk. Áttekintettük és csökkentettük az összes szakhatósági engedélyezésre vonatkozó szabályt, hogy a hatóságok ne egymásra várva késleltessék az eljárásokat. Áprilistól megszűnik ugyan, de ma él például az a rendelkezés, amely előírja a rendőrségi szakhatósági engedélyt az üzletnyitáshoz. Ennek alapján csak Vas megyében egy év alatt több mint kétezer esetben kellett a rendőrségnek helyszíni bejárást végeznie. Mennyi idő, hány határozat, mekkora költség mindez! Folyik az állami nyilvántartások felülvizsgálata annak érdekében, hogy az állam ne kérjen az ügyféltől olyan információt, amellyel egyébként rendelkezik. A cél: teljes körűen teremtsük meg az elektronikus ügyintézés feltételeit. Így hamarosan a kormány elé kerülhet az elektronikus kézbesítésről szóló törvény.

Mi várható az igazságszolgáltatásban, a gazdasági perekben?

Gyorsítás. Sajnos hozzászoktunk ahhoz, hogy isten, illetve a bíróság malmai lassan őrölnek. Ezen igyekszünk változtatni. Módosítottuk a polgári peres eljárást. Az egymillió forintnál kisebb perértékű ügyekben olyan procedúrát vezettünk be, amely jó esélyt ad arra, hogy a kereset benyújtásától számított négy hónapon belül elsőfokú ítélet szülessen. Bizonyos intézkedésekre a bíróságnak szűk határidőket szabtunk, erre eddig nem sok példa volt. A feleket pedig arra szorítjuk, hogy ne húzhassák el a jogvitákat. Most ugyanezt a logikát kiterjesztjük a jogi képviselővel folyó céges perekre, ez a versenyképesség szempontjából igen sokat jelenthet. A feleknek kemény feltételeket szabunk a perelőkészítésben, cserében rövidebb idő alatt születhet meg az ítélet. A javaslatot szeretnénk még a tavasszal benyújtani a parlamenthez, és akkor az új szabályok már jövőre élhetnének is.n A cégeljárásban az elektronikus út, bár sokan tartottak tőle, sikeres lett. Kiterjesztik-e más bírósági területre is? Az elektronikus cégeljárástól magam is féltem, hiszen igen sokféle dolgot, szabályozást, technikát, képzést és egyebet kellett összehozni a sikerért, de megérte. A következő nagy lépést a fizetési meghagyásos ügyekben tesszük meg. Évente négyszázezer ilyen eljárás foglalkoztatja a bíróságokat. Ha tehát innen kisöpörjük a papírt és bevezetjük az elektronikus utat, óriási terhet veszünk le a bíróságok válláról. Munkájukat kívánjuk könnyíteni egy apróságnak tűnő, ám ugyancsak fontos intézkedéssel is, hogy ne kelljen papírmunkát végezniük, megkereséseket irogatniuk egy-egy adatért, azaz számítógépen hozzáférhessenek a szükséges nyilvántartásokhoz.

Tehát elektronikus út, ahol csak lehet?

Úgy látom, hogy áttörés előtt állunk. Nagyjából megvannak az infrastrukturális feltételei, hogy a kormányzati ügyfélkapus rendszer felhasználásával – ahol az adózás már így történik – a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban is elektronikusan folyjék a felekkel a kommunikáció. Az elektronikus út először azokban az eljárásokban lesz kötelező, amelyekben ügyvéd képvisel, illetve az ügyfelek, peres felek cégek, a magánszemélyek pedig választhatnak a hagyományos módszer és az új lehetőség között.

Mikor készül el a drasztikusnak ígért antikorrupciós szabályozás?

A tárca javaslata készen van. Két részből tevődik össze. Az egyik a közérdekű bejelentők védelméről és ösztönzéséről szól, a másik egy olyan intézmény létrehozásáról, amelynek az lesz a dolga, hogy utánajárjon a viszszaéléseknek. Az előbbi esetében abból indulunk ki: egy munkahelyi korrupciógyanús ügyről általában többen tudnak, legalábbis sejtik, de félelemből vagy motiváció hiányában nem tesznek feljelentést. Meg kell tehát adni a védelmet annak, aki munkáltatójának efféle szennyesét a hatóságnál feltárja. Ez feltételezhetően elősegíti a bejelentési kedvet, még inkább, ha a védelemhez anyagi ösztönzést is kap.

Honnan?

A szankció révén. Azt gondoljuk: ha valaki tisztességtelenül jár el, és ebből előnye származik, az büntetőeljárásban feleljen a tettéért. A cégvezető büntetése a tisztségtől való eltiltás is. Javaslatunk szerint a korrupt céget szintén szankcióval kell sújtani. A vállalkozás olyan büntetés elé nézne, amely a többszörösét vonná el az adott ügyletből származó hasznának. Ebből az állam számára befolyó bevételből részesülne a bejelentő.

Az antikorrupciós intézmény lenne a felderítő, nyomozó szerv?

Széles körű vizsgálati jogosultságokkal rendelkezne, és csakis a korrupciós bejelentésekkel foglalkozna. Olyan, például a Gazdasági Versenyhivatalhoz hasonló jogosultságú szervezet lenne, amely a kormánynak alárendelten működik, mégis nagy az autonómiája. Nyomozást természetesen csak bírósági engedéllyel végezhetne, és vádemelésre sem lenne jogosult, hiszen az az ügyészség feladata. Tevékenységének nyilvánosságát, hitelességét pedig egy tanácsadó testület, illetve felügyelőbizottság garantálná.

Mennyibe kerülne ez a szervezet?

Számításaink szerint nem terhelné meg a költségvetést, ugyanis mindöszsze néhány tucat embert igényelne. Javaslatunk lehetőséget ad arra, hogy szükség szerint más állami szervektől kérjen segítséget bizonyos feladatokra, például a nyomozásra. Hasznát azonban nem csupán a visszaélések hatékonyabb felderítésében, a nagyobb visszatartó hatásban, megelőzésben, hanem remélhetőleg a megnövekvő közbizalomban is látnánk.

Az új Ptk. a parlamentben részletes tárgyalásra vár. Mindeközben erőteljes viták folynak róla azon kívül is. Mi lesz a sorsa?

Természetes, hogy vitáznak egy ezerkétszáz szakaszból álló, hallatlanul széles viszonyrendszert felölelő kódexről. A polémiában fellelhetők a szakmai felvetések éppúgy, mint értékválasztási kérdések. Vannak, akik a praktikum oldaláról közelítenek, mások jogelméleti problémákat feszegetnek. A minisztérium maga is több tanácskozást rendezett a javaslatról, és amire még sohasem volt példa, az általa támogathatónak tartott képviselői módosító javaslatokra támaszkodva elkészítette a kódex hipotetikus tervezetét. Optimista vagyok. Azt hiszem, minden vitát, egyeztetési lehetőséget és minden parlamenti eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy megszavazzák az előterjesztést, és – a terveknek megfelelően – új polgári törvénykönyvünk legyen.

1979-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, 1982-ben tett jogi szakvizsgát. A diploma megszerzése után a Pénzügyminisztériumban dolgozott.

1991-től az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég adó-tanácsadási igazgatója, majd a Concordia Biztosítási Bróker Kft. vezérigazgatója.

1994 és 1998 között a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

1999-től az ABN-Amro Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, illetve vezérigazgatója, majd a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatóságának tagja, vezérigazgató-helyettese 2001-ig.

2002. május 27-től Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetfőnöke, majd pénzügyminiszter.

2004–2007 között a Magyar Villamos Művek Zrt. igazgatóságának elnöke.

2006 júniusától kormánybiztos, 2007–2008.: tárca nélküli miniszter.

2008. február 19-től igazságügyi és rendészeti miniszter.

1979-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, 1982-ben tett jogi szakvizsgát. A diploma megszerzése után a Pénzügyminisztériumban dolgozott.

1991-től az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég adó-tanácsadási igazgatója, majd a Concordia Biztosítási Bróker Kft. vezérigazgatója.

1994 és 1998 között a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

1999-től az ABN-Amro Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, illetve vezérigazgatója, majd a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatóságának tagja, vezérigazgató-helyettese 2001-ig.

2002. május 27-től Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetfőnöke, majd pénzügyminiszter.

2004–2007 között a Magyar Villamos Művek Zrt. igazgatóságának elnöke.

2006 júniusától kormánybiztos, 2007–2008.: tárca nélküli miniszter.

2008. február 19-től igazságügyi és rendészeti miniszter.

-->