Önkormányzati spórolás

Közel két éve folyik az önkormányzatok reformját előkészítő mun- ka a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórumán, amelyen az önkormányzati szövetségek és a kormány képviselői rendszeresen találkoznak. Egyebek mellett az önkormányzati képviselők számának csökkentése is témája a KÖEF-nek.

Mielőtt azonban a létszámcsökkentési javaslatokba belemennénk, vizsgáljuk meg, hogy valójában mibe is kerül az önkormányzati rendszer, mit lehet megtakarítani. Jelenleg Magyarországon 3194 önkormányzat van, ebből 2708 község, 146 nagyközség, 19 megye, 274 város, 23 megyei jogú város, 23 fővárosi kerület és a főváros. 2008-ban a teljes önkormányzati szféra bevétele 3405,8 milliárd, kiadása 3445,8 milliárd, a folyó működési célú kiadás 2645,4 milliárd forint volt, a záró pénzkészletet nem számítva.

Egy önkormányzat fenntartása, a képviselők tiszteletdíja, a polgármester, alpolgármesterek fizetése az önkormányzattípusok között eltérő, de nem haladja meg az összes költségvetés 1-2 százalékát. A költségvetés többi részét az intézmények működtetésére, a lakossági szolgáltatásokra, s ha éppen jut, fejlesztésre fordítják. Ennek alapján úgy véljük, hogy az önkormányzati rendszer fenntartása nem haladja meg országos szinten a 70 milliárd forintot, ekkora nagyságrendet tehet ki a 6-8000 polgármester és alpolgármester fizetése és a mintegy 25 ezer képviselő tiszteletdíja.

A 2708 község részesedése, ahol a lakosság 27,5 százaléka él, a bevételekből és kiadásokból körülbelül 15 százalék, ez kereken 510 milliárd forintot jelent, így a községi önkormányzatok fenntartása összesen 10 milliárd forint nagyságrendű vagy talán kevesebb, mert sok kistelepülésen a képviselők nem vesznek fel tiszteletdíjat. A kistelepülések összevonásából akkor sem takarítunk meg 5 milliárd forintnál többet, ha három községet összevonunk, vagyis a községi önkormányzatok számát harmadára csökkentjük, mivel az összevont településeken a képviselők száma megnő.

A képviselők létszámának csökkentése reálisabb megtakarítást eredményezhet. Itt azonban nem a 3-5 fős, kis önkormányzatokkal kell kezdeni, hanem a nagyvárosi, megyei testületek számának csökkentésével. A KÖEF keretében tárgyalt két javaslat szerint a kisebb településeken mintegy 19, illetve 36 százalékos, a nagyobbakon 25, illetve 35 százalékos, a megyei önkormányzatoknál 33, illetve 50 százalékos csökkentésre tett a kormányzati oldal javaslatot. Az önkormányzati oldal alapvetően egyetért azzal, hogy a képviselő-testület létszámát 10-20 százalékkal csökkentsék, de a konkrét számok meghatározásánál további számítások szükségesek. Mindezt azzal a feltétellel támogatják, ha a parlamenti képviselők számának jelentős csökkentésére is sor kerül.

A nagy számháborúban azonban gondoljunk arra, hogy a reformok mögött emberek vannak, akik élni, dolgozni akarnak, az önkormányzatoktól szolgáltatásokat akarnak igénybe venni, gyermekeiket iskolába akarják járatni, ha betegek, meg akarnak gyógyulni, ha van egy kis pénzük, el akarják költeni. Tennék mindezt a lehető legkisebb fáradsággal, a lehető legolcsóbban. Ennek biztosítását várják el az államtól, a kormányoktól és az önkormányzatoktól.

A kistelepülések jövőjét valóban át kell gondolni. Ki kell azonban mondani, hogy az emberi élet nem hatékonyság és gazdaságosság kérdése, ennek megfelelően az emberi élet feltételeit biztosító település élete sem lehet gazdaságossági kérdés. Minden (kis)település érték, ezek megóvása, létfeltételeinek biztosítása a kormányzat alapvető feladata, ez alól a gazdaságosságra való hivatkozással nem lehet kibújni. Meg lehet keresni és találni azokat a módszereket, amelyekkel a kistelepülések fennmaradása biztosítható.

A szerző Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, a KÖEF társelnöke