Szorul a hurok

A Nemzetközi Valutaalap mentőövének nyilvánosságra hozatalakor még azt próbálta a nyilvánosság felé közvetíteni a kormány, hogy csak elővigyázatossági intézkedésről van szó, ez a hit azonban lassan szertefoszlik. Akkor még csak mint elméletileg elképzelhető, de nem valószínű forgatókönyvként tálalták, hogy esetleg annyira nem lesz kereslet a magyar állampapírok iránt, hogy nem tudjuk a lejáró adósságot megújítani. Most viszont van okunk amiatt aggódni, hogy nem lesz elégséges a kereslet az Államadósság-kezelő Központ várhatóan újrainduló aukcióin.

Mindez azt mutatja, hogy az országgal szembeni befektetői bizalom továbbra is hiányzik, az IMF-kölcsön tehát nem a megoldást jelenti, hanem csak haladékot. Lehet azzal takarózni, hogy valamennyi régiós ország számára megdrágultak a külső források, de sehol máshol nem okoz ez ekkora gondot, mint nálunk. Csehország és Szlovákia külső finanszírozási igénye töredéke a magyarnak, ez a korábbi évek eltérő fiskális politikai fegyelmét tükrözi. A bizalom csak attól áll helyre, ha olyan fenntartható gazdaságpolitikát tudunk felmutatni, amely nem sodorja veszélybe a jövőbeni fizetési képességünket, és képes visszaállítani hazánkat a felzárkózási pályára.

A kegyelmi időszak pedig nem is sokára, 2010-ben lejár. Ha addig nem következik be a fordulat, akkor sokkal kedvezőtlenebb felállásban kényszerülünk rá. Ezután legfeljebb némi haladékot tudunk kicsikarni a nemzetközi szervezetektől, de erre nem érdemes alapozni.

Reméljük, tisztában van vele a kormány, hogy épp az utolsó lehetőségen dolgozik, és ha ezúttal is a szavazatszerzést preferálja a gazdaság sínre tételével szemben, akkor hosszú vegetálás elé nézünk. A leendő új kormányt is korlátozni fogja mindez, hiszen a következő ciklusban kell az amúgy is lejáró adósság mellett a pluszkölcsönöket is törleszteni, ami erősen korlátozza majd a reformok mozgásterét.