A piac trónvesztése

A liberalizált energiapiac végleges bukását szerinte még korai kimondani, bár elismeri, hogy „a piacosítás… nem hozta meg a versenytől remélt kedvező hatásokat”. Pedig a vezetékes energiaszolgáltatások piacosításának kudarca mára sajnos beigazolódott:

- Az árak nem csökkentek, hanem virtualizálódva, az önköltségtől elszakadva, az indokoltnál nagyobb mértékben növekedtek. Közismert, hogy a hazai teljes piacnyitást követően a kormányzat csak „piacidegen módon”, közvetlen tulajdonosi beavatkozással (az MVM piaci szerepének korlátozásával) tudta átmenetileg stabilizálni a lakossági és a közületi áramárakat.

- Ami az ellátásbiztonságot illeti, arról a dunántúli áramfogyasztók kaptak szemléletes leckét, amikor januárban néhány napig havazott. Az egységes magyar áramszolgáltatásban a privatizáció és a liberalizáció előtt soha nem voltak ilyen mértékű és időtartamú áramkimaradások.

- Az is kiderült, hogy a liberális villamosenergia-törvény és a hatósági intézményrendszer nem nyújt megfelelő fogyasztóvédelmet.

- S végül: az egész erőműrendszer állapota leromlott, egy teljes megújítási ciklus kimaradt, mivel az új külföldi tulajdonosok nem teljesítették a privatizációs szerződésekben (állítólag) vállalt kötelezettségeiket. Az áremeléseknek (is) köszönhető több száz milliárd forintos hasznot pedig kivitték az országból.

Dióhéjban ennyit „a sok sebből vérző, de működőképes piaci modell” életképességéről, amit a januári gázkrízis semmiben sem igazolt. Mire kellene még várni, ha irányt akarunk (?) váltani? Csak erősíti álláspontunkat, hogy „az energiaszektor szakembereinek egy nem jelentéktelen része… nem tekintette működőképesnek” a piacosítást.

Az „egyértelmű állami szerepvállalásra… időben meghozott állami döntésekre van szükség az energetikában is” – tézisünk megalapozottsága mára teljesen nyilvánvalóvá vált már a közvéleményben is. A hozzáértők felelőssége ennek erősítése. A mostani pénzügyi és gazdasági válság megmutatta, hogy hibás az a liberális szemlélet, mely szerint a piac mindent megold, ha az állam mint „rossz tulajdonos” kivonul a közszolgáltatásokból, a bankszektorból, az energetikából stb. Most mindenki az államért kiált. Láttuk, a villanypiacot is az állam stabilizálta, s ellátásbiztonsági fejlesztéseket is csak az állami tulajdonú MVM tervez.

Az energetika alapkövetelményeit sohasem lehet egyidejűleg maradéktalanul kielégíteni. Sajnos a privatizáció és a liberalizáció következtében jutottunk olyan helyzetbe, hogy most már az ellátásbiztonságnak kell elsőbbséget adni. Ennek szükségességét a ja-nuári események igazolták. Elég leleplező Hegedűs Miklós ezzel kapcsolatos érvelése: a súlyos gazdasági terheket jelentő ellátásbiztonság nemzeti és kormányzati felelősség, „azonban az állam még a legkisebb ráfordításokat sem akarja megtéríteni, elismerni”. Vagyis, ha az ellátási felelősség, a biztonság finanszírozása az állam feladata, akkor talán egyértelmű szerepvállalásának szükségességét sem illene vitatni.

Szerintem egyre kevesebben vannak, akik osztják Hegedűs Miklós abbéli véleményét, hogy „a földgáz meghatározó szerepe teszi elfogadhatóvá mind a gazdaságosság, mind a környezetvédelem szempontjából a hazai energiaszektort”. S mi van az ellátásbiztonsággal? Ki állapította meg, hogy ez az állapot elfogadható? A fogyasztók számára bizonyosan nem.

Hegedűs Miklós írásának címe, A piac trónfosztása, azt sugallja, mintha az állásfoglalásunkban foglaltakkal mi akarnánk azt végrehajtani. Sajnos a szakértelem erre közvetlenül nem képes, hiszen akkor nem jutottunk volna ide. Most arról van szó, hogy az energetikai piac nem állta ki az idő próbáját, trónvesztése (!) nyilvánvalóvá vált, s ezt már a nem szakembereknek is észre kellene venni.

A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke