A spájzból az előszobába

Húsz hónappal ezelőtt még kevesen gondolták volna, hogy a Mol legnagyobb tulajdonosa orosz vállalat lesz. Pedig az osztrák állami olajtársaság ellenséges felvásárlási kísérlete kapcsán már akkor többen emlegették, hogy a háttérben az oroszok állnak, noha az OMV ezt végig tagadta. A Szurgutnyeftyegaz belépésével mindenesetre lezárult egy lovagiasnak messze nem nevezhető huzavona a magyar olajcég és osztrák kérője között, ami az utóbbi meghátrálásával végződött. Az új szakasz azonban legalább ennyi izgalmat tartogat.

Egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Vajon miért épp most, a magyar kormányválság idején ütötték nyélbe az üzletet? Vajon miért értek ennyit a papírok a Szurgutnyeftyegaz-nak? Vajon milyen háttéralkuk születtek a közelmúltban az osztrák kancellár, az időközben távozását bejelentő magyar kormányfő és az orosz miniszterelnök között? Vajon a függetlenségét eddig sikerrel védő Mol-menedzsment milyen viszonyra törekszik majd az elemzők által Putyinhoz kötött, transzparensnek nem nevezhető új orosz tulajdonossal? Vajon hogyan alakul majd a Molnak fontos horvát INA sorsa a történtek fényében? Vajon a Szurgutnyeftyegaz által említett vertikális integráció nagyobb részvényesi értéket teremt-e, vagy éppen növeli a Mol és Magyarország kiszolgáltatottságát? Vajon milyen kapcsolatban áll a most bejelentett tranzakció a tervezett gázvezeték-építésekkel?

Ezekre a kérdésekre most még csak a bennfentesek tudhatják a választ. Egyelőre úgy tűnik, mindenki elégedett. Az OMV a pénzénél maradt, hiszen a piaci ár duplájáért vált meg a papírjaitól. A Szurgutnyeftyegaz betette a lábát egy stratégiai fontosságú vállalatba, és rajta keresztül egy ígéretes régióba. A Mol vezetése egyelőre pénzügyi befektetőnek tartja az orosz vállalatot, és nem vizionál akvizíciós veszélyt. A kisrészvényesek pedig reménykedhetnek az árfolyam kedvező alakulásában. Valóban minden ilyen szép lenne?