Adóreformra várva

Másfél évvel ezelőtt, amikor a 2008-as adótörvényeket kellett beterjeszteni a parlamentnek, a tegnap jóváhagyott csomag akár még kisebb izgalmakat is kiválthatott volna. Mérsékli ugyanis az élőmunka terheit a fogyasztás kárára, az irreálisan magas marginális szja-kulcsot pedig csökkenti. A most bejelentett módosításokat akár még tavaly ősszel is megléphette volna a kormány, de az akkori „válságpánikban” törölt szinte minden kezdeményezést. (Csak emlékeztetőül: egy évvel ezelőtt még intenzív munka folyt az idei adóreform előkészítésére, teljesen feleslegesen.) Most, 2009 márciusában aztán sebtében összeállt egy javaslat, amely az évközi módosításokkal új kihívást teremt a jobb sorsra érdemes adózóknak.

Mire lesz jó mégis ez a több százmilliárd forintot átmozgató pakk? A közvetlen válságkezeléshez érdemben biztosan nem járul hozzá. A külső és belső kereslet pangása miatt jelenleg még egy ennél komolyabb elképzelés rövid távú gazdaságélénkítő hatása is korlátozott lenne. Az adósságráta növekedését – amelyet a befektetők és a nemzetközi intézmények árgus szemekkel figyelnek – most csak komoly kiadáscsökkentéssel lehet visszafordítani. Erről pedig még mindig nem született döntés.

Akkor legalább megalapozza-e a csomag a válság elmúlta utáni tartós fellendülést, azaz emeli-e a potenciális növekedési rátát? Alig. Egyrészt a nullszaldós egyenleg nem csökkenti az adóelvonási rátát, ami az előbb említett okok miatt bizonyos mértékig érthető is. A régóta követelt szabályozási egyszerűsítést azonban ezek a javaslatok sem tartalmazzák, sőt, több helyen tovább bonyolítják a jelenlegi előírásokat.

Immár eldőlt: adóreform ebben a kormányzati ciklusban sem lesz. Az ugyanakkor biztató, hogy az ellenzék vezére tegnap nem zárta ki a minimálbér adómentességének eltörlését, ami a mostani rendszer egyik nagy hibája. Ez is valami.