Csúcsdömping

Ahogy mélyül a válság, úgy szaporodnak a csúcstalálkozók – fogalmazott hét végi kiadásában kissé szarkasztikusan az egyik világlap, és ebben van is némi igazság. A tegnapi rendkívüli brüsszeli EU-csúcsot március 19–20-án a „rendes” tavaszi követi (szintén Brüsszelben), április 2-án Londonban találkoznak a világ húsz legnagyobb gazdaságának állam- és kormányfői, május 7-én újabb rendkívüli uniós találkozó lesz (ezúttal Prágában) a foglalkoztatásról, aztán júniusban jön a félév-záró brüsszeli EU-csúcs. Az integráció vezetői nem panaszkodhatnak, hogy ritkán kerülnek majd be a tévéhíradókba – a kérdés csak az, hogy lesz-e elég közös mondanivaló is az egyre inkább szétválónak tűnő érdekek mentén.

Mirek Topolánek cseh kormányfő vélhetően azért illesztett két rendkívüli csúcsot is a naptárba, hogy ne Nicolas Sarkozy francia elnök tegye ezt. Az Európai Tanács soros elnöki tisztét az előző fél évben betöltött hiperaktív Sarko ugyanis bevezette az informális eurózóna-csúcstalálkozók rendszerét. Ezzel egyrészt „lefokozta” a szokványos uniós csúcsokat, másrészt nagy riadalmat okozott az eurózónán kívüli államokban. Prágában alighanem úgy gondolkodtak, hogy ha kellően sok a csúcs, akkor a francia államfőnek nem marad alkalma újabb eurózóna-dzsemborit összetrombitálni. Ezt a célt sikerült is elérni – ami persze nyilván nem javítja Sarkozy és Topolánek egyébként is igen feszült viszonyát. UGy