Esély a magyar árunak

Kicsit olyan ez, mint amikor egy közösségben, amelynek több mint 150 tagja van, mindenki egyszerre lesz beteg, de amíg néhány szerencsés megússza egy kis fejfájással, másoknak egyre súlyosbodó szövődményei alakulnak ki. Hogy is lehetne ugyanazzal a terápiával kezelni az eltérő tüneteket?

Ebben a helyzetben mindenki igyekszik elkerülni a további tünetek megjelenését. Ennek egyik módja, hogy – elsősorban a saját érdekeinket szem előtt tartva – lazítunk az eddig szorosan öszszefonódott kapcsolatokon. És ezzel meg is érkeztünk a gazdasági protekcionizmushoz: „A te problémád nem az én problémám, én foglalkozom az enyémmel, te is foglalkozz a tieddel.” Megjelenik a befelé fordulás, a világgazdasági folyamatoktól való függetlenedés vágya, különösen ott, ahol az állami költségvetés erős lábakon áll, és nemcsak meg tudja védeni magát, hanem saját forrásból képes ösztönözni gazdaságának teljesítményét.

De mit tehet egy olyan ország, amely súlyos adósságteherrel küzd?

A gazdasági teljesítmény növelhető a belföldön termelő cégek ösztönzésével. Ennek egyik módja a Magyarországon termelt javak promóciója: „Vegyél magyar árut, azzal jót teszel a gazdaságnak, megőrzöd a munkahelyeket (sőt, állást hozol létre), növeled a költségvetés bevételeit, mert a hazai termelő adót fizet a termelődő nyereség után.” Ha ez ennyire egyszerű, miért nem csináljuk? A magyar fogyasztó miért nem vesz hazai árut?

Először egy dilemma: mi is az a magyar termék? Ezzel kapcsolatban zavar van a fejekben. Sok hazai márkanév alatt futó termék előállítása és itteni értékesítése nem a magyar gazdaságot, költségvetést gazdagítja, mert a multinacionális cégek gyárösszevonásaik révén a termelést részben áttették egy másik (általában környező) országba. Ezen a listán sok ismert, jó nevű, régi magyar brand található. (Szerencsére a Pick szalámi és a tokaji bor még magyar, de ha a gazdaságunk versenyképessége ilyen dinamikusan romlik, már csak idő kérdése, hogy a Pick szalámit is importáljuk...)

De kanyarodjunk vissza a kérdéshez: azért nem veszünk magyar árut, mert nincs a polcokon? Dehogy nincs, csak nem az kell a fogyasztónak. De miért nem kell? Mert drága, esetleg nem jó minőségű, s rossz az ár-érték aránya. Higygyük el, a fogyasztó nagyon is jól tudja, mit csinál, racionálisan dönt, ezért nemzeti érzésekre apellálva kevés sikert lehet elérni egy olyan piacon, ahol a fogyasztói tudatosság, a márkahűség még messze nem európai szintű, és ahol rendkívül nagy az árérzékenység. A magyar termék azért drágább, mert a termelés nem hatékony, és ebben két tényezőnek van szerepe. Részben a hazai piac kis méretének (a hazai gyártók, termelők nem tudnak hatékonyan versenyezni a multikkal), másrészt pedig az adórendszer nem teremt kellően vonzó feltételeket ahhoz, hogy a termelést érdemes legyen itt tartani.

Lehet-e ezen segíteni adminisztratív eszközökkel? Hamar kapnánk a fejünkre a verseny korlátozása miatt... De ha mégis lehetne, mit érnénk el és ki járna jól? A nem kellően hatékony termelés miatt az árak emelkednének, a fogyasztók rosszul járnának, ráadásul konzerválnánk egy rossz struktúrát. Hosszú távon talán nem feltétlenül a magyar áru promóciója, hanem olyan gazdasági környezet megteremtése lenne célravezető, amely arra ösztönzi a külföldi vállalkozót, hogy hazánkba hozza termelőegységeit, továbbá amely ideális feltételeket teremtene a hazai vállalkozóknak is a növekedésre. Ezzel sokkal többet tudnánk tenni a magyar termékek, a gazdaság és a magyar emberek jövője érdekében. Így nem kellene azzal a szomorú ténnyel szembesülnünk, hogy nettó élelmiszer-importőrré válunk.

A szerző a PricewaterhouseCoopers igazgatója, a kereskedelmi és fogyasztási cikkek csoport vezetője