Kétféle olvasat

Sokaknak csalódást fog okozni a csütörtöki G20-csúcs. Mára ugyanis egyértelművé vált, hogy csak általános megfogalmazásokban tudnak megállapodni a világ húsz legnagyobb gazdaságának állam- és kormányfői április 2-i londoni találkozójukon. Ez egyaránt érvényes lesz az amerikaiak kedvenc témájára, a gazdaságélénkítésre és az európaiak vesszőparipájának számító pénzügyi szabályozási reformra. Technikai részleteket ne várjon senki azon a két területen sem, ahol az EU és az USA álláspontja jobban egybeesik, tehát a Nemzetközi Valutaalap szerepének növelését és a fejlődő országok megsegítését illetően.

Lesz viszont egy olyan olvasata is a csúcsnak, hogy a részletek kimunkálása nem is az állam- és kormányfői szint feladata, a londoni csúcson az átfogó iránymutatás megfogalmazása a cél. Ezt pedig az előzetes jelek alapján vélhetően el is tudják érni a résztvevők.

Nagyon valószínű azonban az is, hogy a piacok nem lesznek elégedettek a főleg retorikai szinten megrekedő záróközleménnyel. A vezetők hiába igyekeznek majd egységet demonstrálni és elsimítani az előzetes csatározások során kiütközött nézetkülönbségeket (például azt, hogy Jean-Claude Juncker, az eurócsoport elnöke nyersen az amerikaiak fejéhez vágta: az ő kedvükért nem fogják számolatlanul költeni a pénzt gazdaságélénkítésre). Sokan nyilván hiányolják majd a konkrét euró- és dollárszázmilliárdokat a záróközleményből. UGy