Lépéskényszer

A hazai fizetőeszköz egészen jól bírta a szombati MSZP-kongresszust, hiszen a miniszterelnök lemondásáról szóló bejelentést tegnap nem követték hisztérikus rohamok a devizapiacon. Ebben feltehetően szerepet játszott az is, hogy ezen fejleményre már többé-kevésbé számítottak a magyar fizetőeszközben érdekelt befektetők, cinikusabb megközelítéssel élve pedig már a miniszterelnök lemondása sem tudott sokat rontani a Magyarország megítélésével kapcsolatos helyzeten.

Ennek ellenére botorság lenne azt gondolni, hogy akár egy perc elvesztegetni való idővel is több állna rendelkezésére a hazai döntéshozóknak. A forint stabilitásának (?) megőrzéséhez egyrészt nagyon határozottan tudatosítani kell, hogy – részben Gyurcsány fordulatával élve – tényleg csak a staféta átadásáról van szó a váltófutásban, vagyis sikerül tartani magunkat az előre meghatározott miniszterelnök-váltási menetrendhez. Mert bár egy kormányfőcserét még viszonylag rezzenéstelen arccal kibírhat a piac, tartósnak ígérkező politikai bizonytalanságot Magyarország most sem engedhet meg magának. (Még akkor sem, ha hivatalosan egy percig sem marad aktív első számú vezető nélkül az ország.)

A másik, a viszonylagos nyugalomhoz szükséges feltétel pedig – és ennek megvalósítása lesz a nehezebb –, hogy az újdonsült miniszterelnök a szocialisták habozásra hajlamosabb részétől is megkapja a feltétlen támogatást, hiszen hosszú egyeztetésekre, balul sikerült kompromisszumokra ebben a határozott lépésekért üvöltő szituációban már nincs lehetőség.

Ha ez a két feltétel megvalósul, akár tartósan is berendezkedhetünk a 300 forint alatti eurókurzusra. Ha nem, akkor viszont jöhetnek az újabb brutális kamatemelések, intervenciók a Szabadság térről, és lehet küzdeni a kritikusnak tartott 320-as szint megzabolázásáért. És ez nem csak a külföldi nyaralást tervezőket érintené hátrányosan.