Rossz talaj

A foglalkoztatási szempontok hiányát rója fel a mentő és élénkítő csomagok készítőinek az ENSZ munkaügyi szervezete (ILO). Az időzítés tökéletes, tekintettel az elmúlt napok felzúduláshullámára, amelyet az adópénzekkel kisegített nyugati pénzintézetek vezetőinek milliós jutalmai váltottak ki. (Bár némi túlzással akár ez is a foglalkoztatás támogatásának tekinthető, ha a rászorultság – vagy a minimális jó ízlés – szempontját egyáltalán nem vesszük figyelembe.)

Kicsit olyan ez, mint amikor a nem megfelelő talajviszonyok miatt az öntözővíz sehogy sem akar annak a növénynek a gyökerénél megállni, amelyet meg akarnak menteni a kiszáradástól.

Most az a kérdés, hogy az ILO dörgedelme elérhet-e bármilyen hatást. Jól érzékelteti a helyzetet, hogy még a szociális érzékenységéről híres EU vezetői is úgy gondolták a minap, a megugró munkanélküliség miatt nem érdemes rendkívüli uniós csúcsot tartani.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen esélyei lehetnek az élénkítés foglalkoztatásbarátabbá tételének azokban a fejlődő országokban, ahol a nyugatihoz hasonló szociális infrastruktúra alig vagy egyáltalán nincs, és az „öntözővizet” félrevezető rések pedig sokkal nagyobbak, mint azt egyáltalán elképzelhetnénk.

Sürgetheti persze az ILO a „munkabarátabb” gazdaságélénkítést, nem lehet megfeledkezni a munkanélküliek számát növelő válság gyökereiről sem. Például meg kell fékezni a pénzpiacok zabolázatlanságát – erre most már a nemzetközi szervezet is figyelmeztet.

Hogy miért nem álltak ki egyértelműen az ILO-szakértők két évvel ezelőtt is ezen szempontok mellett, amikor mind uniós, mind G7-es szinten már határozottan felmerült a szigorítás igénye egyes tagországok részéről, az már egy másik kérdés.