Tűzoltás

Úgy tűnik, eddig nem sok vizet zavar a munkanélkülivé vált ügyfelek lakáshitelei mögé rakott állami garancia, hiszen korántsem állítható, hogy megindult volna a bankoknál a tolongás. A gazdasági válságra válaszként megalkotott jogszabállyal ugyanis pont az a probléma, hogy nagyon sok korlátot építettek bele, amelyek a nehéz helyzetbe került ügyfelek döntő részét kizárják a rendszerből.

Természetesen meg lehet érteni a törvény megalkotásáért felelős kabinetet is. Elsősorban ugyanis azokon kíván segíteni, akik a lakhatásuk és nem az egyéb fogyasztásuk biztosítása érdekében adósodtak el, és csakis rajtuk kívül álló okok miatt nem tudják vállalni a hiteltörlesztést. Az elbocsátásokról folyamatosan érkező hírek alapján pedig korai lenne a még hatályba sem lépett jogszabályról azonnal leszedni a keresztvizet, hiszen a potenciális igénylők köre – sajnos – feltehetően tovább bővül.

Mindezen körülmények ellenére ez a jogszabály semmiképp nem tekinthető többnek jó szándékú tűzoltásnál, hiszen már most látszik, a hiteleik miatt gondba került adósoknak tényleg csak egy minimális hányadát érinti. Elég például csak arra gondolni, hogy a törvény nem védi a szabad felhasználású jelzáloghitelben ülő adósokat sem, holott sokan közülük ugyancsak az általuk lakott ingatlant ajánlották fel fedezetként, és ráadásul nem egy esetben lakásfelújítási céllal vettek fel kölcsönt. A jogszabály megalkotásakor azt sem vették figyelembe, hogy a magyarországi lakossági adósok túlnyomó többsége egyszerre több kölcsönt is törleszt: vagyis, ha a lakáshitelét meg is tudja menteni egy időre az állásának elvesztése után, az egyéb kölcsöneinek törlesztésére már nem marad esélye.

Ennek tükrében nehezen tűnik elképzelhetőnek, hogy ez a törvény lenne az utolsó, amit a kormány a válság miatt rossz helyzetbe került adósok érdekében alkotott: bár az első vödör vizet kétségtelenül a tűzre öntötték.