Vezetői válságstratégiák

A jelenlegi gazdasági környezetben tevékenykedő felső vezetők számára 2009 első fél éve meghatározó abból a szempontból, hogy most dőlhet el az általuk irányított társaság hoszszú távú sikeressége vagy akár fennmaradása is. Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy az érintett vezetőknek megfelelő, az elmúlt hat hónapban radikálisan megváltozott külső környezethez igazodó stratégiájuk legyen, és rövid távú intézkedéseiket is e stratégia figyelembevételével alakítsák ki. A gazdasági élet szereplőinek többsége ezt már felismerte, de az elmúlt hónapokban vállalatvezetőkkel folytatott beszélgetéseim alapján leszűrhető, hogy még mindig vannak olyan felső vezetők, akik ennek a szükségességét még nem látták be, vagy képtelenek a kapcsolódó intézkedéseket megvalósítani.

A válság mélyülése miatt a vezetők számára elengedhetetlen a gazdasági társaságok helyzetének azonnali stratégiai újraértékelése. Ennek alapvető eleme a lehetséges gazdasági forgatókönyvek felmérése, beleértve a termékek és szolgáltatások iránti kereslet várható változásait, az árfolyammozgások pénzügyi hatásait, a vevői és a szállítói kör bizonytalanabb működéséből fakadó kockázatokat, a banki finanszírozás megnehezülésének lehetséges következményeit. A stratégiai helyzetértékelésnek ki kell terjednie a társaság rejtett tartalé-kainak a felmérésére, legyen szó akár a meglévő humántőkéről, az innovációs képességről, az értékesíthető eszközökről vagy a termék- és szolgáltatásportfólióban megbúvó lehetőségekről. Végül nem szabad elfeledkezni a piacon szintén a kitörést kereső versenytársak lépéseinek felméréséről. A felsorolt tényezők vizsgálata és elemzése teremtheti meg az alapját az érintett társaság által a válságra adandó egyedi stratégiai válasz kidolgozásának.

A jelenlegi gyakorlat alapján a vállalatvezetők a stratégiaalkotás középpontjába a szűkülő piaci lehetőségek miatt általában a fenntartandó és a megszüntetendő tevékenységekről szóló döntést állítják. Ugyanakkor szerintem a válság nyertesei azok a cégek lesznek, amelyek – gyorsan alkalmazkodva a megváltozott piaci körülményekhez, azt külső feltételrendszerként elfogadva – innovatív megoldásokkal (pl. új termékekkel, szolgáltatásokkal vagy új értékesítési megközelítéssel) lépnek ki a piacra. Ez szükségképpen kockázatokat hordoz magában, ugyanakkor egyedüli módja a növekedés megalapozásának már a gazdasági válság közben is.

A krízishez adaptált stratégia megvalósításához szükséges, hogy a konkrét akcióterveket is kidolgozzák és megvalósítsák. És ebben rejlik az igazi kockázat a vezetők számára. Hiszen míg a stratégiai döntések meghozatala záros határidőn belül megtörténhet, a megvalósítás során a különböző szervezeten belüli érdekharcok felpuhíthatják és vakvágányra vihetik az eredetileg meghatározott radikális törekvéseket, legyen szó akár szervezeti racionalizálásról vagy bizonyos területek fokozottabb támogatásáról a többi terület rovására. Ennek kézben tartása nem egyszerű feladat, és akár a vezető személyes felőrléséhez is vezethet egy szervezeten belül.

Mindezek alapján a nagy kérdés számomra elsődlegesen az, hogy mernek-e majd a gazdasági társaságok vezetői olyan kockázatokat vállalni a kitörés érdekében, amelyek akár saját egziszten-ciájukat is veszélyeztethetik, de hosszú távon az általuk irányított szervezet növekedési pályáját megalapozhatják. Vagy megmaradnak a hagyományos tevékenységszűkítő eszköztárnál, nem ismerve fel azt, hogy radikális változtatások nélkül egy szűkülő gazdaságban az út csak lefelé vezethet.

A szerző független vezetési tanácsadó