A munkanélküliség új hullámának földrajza

A munkanélküliség területi különbségeinek alakulása, melyet az MKIK GVI-ben futó kutatási program keretében részletesen elemeztünk, szorosan kapcsolódik a gazdasági teljesítőképesség visszaeséséhez. Nem csoda, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat statisztikáiban és a sajtóban megjelent legfrissebb, 2009 májusára vonatkozó információk szerint azokban a térségekben a legnagyobb mértékű az álláskeresők számának növekedése, amelyek korábban az ipari termelés fellegvárának számítottak (lásd a térképen). Komárom-Esztergom, Fejér, Győr-Moson-Sopron és Vas megye feldolgozóipari központjaiban a nagyobb vállalatok termelés-visszafogása nyomán a környéken 1,5-2-szer annyi álláskeresőt regisztrálnak a munkaügyi központokban, mint egy évvel korábban.

Ezzel szemben mintha csak egy fordított fejlettségi térképet látnánk, alig romlott a helyzet az ország elmaradottabb térségeiben. A „BB tengelytől” (Balassagyarmatot Békéscsabával összekötő egyenestől) keletre fekvő körzetekben egy év alatt alig növekedett, sőt, egyes kistérségekben még csökkent is a magukat álláskeresőként regisztrálók száma. Ehhez hasonlóan a Dunántúl déli részén és Bács-Kiskun megye Duna és határ menti térsé-geiben sem okoz túl nagy munkaerő-piaci sokkot a válság. A külső és belső perifériák mellett kevéssé érintett még a stratégiai fontosságú iparral rendelkező Paks (atomerőmű), Tiszaújváros (vegyipar), ugyanakkor Dunaújváros, Százhalombatta, Kazincbarcika és Diósgyőr nagyobb gyáregységeiben elbocsátásra került sor, illetve ezt csak állami támogatással sikerül elkerülni. A térképen az is jól látszik, hogy már nagyon kevés az olyan térség, ahol a munkaügyi kirendeltségeken ne lehetne érzékelni a válság hatását az álláskeresők számának jelentősebb növekedésén keresztül. A néhány hónappal korábbi helyzethez képest a válság egyre kevéssé szűkül az exportorientált feldolgozóipari létesítmények környezetére, hanem általánossá válik, egyre több ágazatot és térséget érint.

Az álláskeresők számában bekövetkezett növekedés mértéke azonban attól is függ, hogy milyen volt a kiindulási alap. Ahol korábban az álláskeresők száma alacsony volt, ott gyorsan magasra kúszik az index értéke, egy kisebb érték sokkal könynyebben duplázódik meg. Így fordulhat elő például, hogy Budapesten az álláskeresők száma egy év alatt a másfélszeresére növekedett, és ez egy átlagos értéknek számít, de az álláskeresők aktív korú népességhez viszonyított aránya alig változott (2,2 százalékról 3,1-re nőtt, miközben az országos átlag 2009 májusában 8,4 százalék). Úgy tűnik, a főváros környéki munkaerőpiacot kevéssé rázta meg a válság. Ehhez hasonló jelenség figyelhető meg a Balaton környékén is.

Azt, hogy az ország mely térségeiben okoz leginkább feszültséget a munkanélküliség, az álláskeresők aktív korú népességhez viszonyított arányának elemzésével tudhatjuk meg. Ennek térszerkezete a fentebb leírtak ellenére stabil: még mindig a nyugat-kelet és a centrum-periféria megosztottság érvényesül (a Csereháton arányaiban még mindig jóval több a munkanélküli, mint a főváros környékén vagy Győrben, csak a különbség csökkent). Mindenesetre az egy évvel korábbi állapothoz képest bekövetkezett változás jellege ismerősnek tűnhet a témában jártasabb olvasónak, hiszen a rendszerváltozást követő munkaerő-piaci válság területi terjedése is hasonlóképpen zajlott: a magas munkanélküliség a kezdeti „gócokból” kiindulva terjedt ki az ország szinte egész területére, szinte csak a fővárost hagyva meg kedvező helyzetű szigetként, majd a javulás időszakában nagyjából ugyanezekbe a gócokba húzódott vissza. (Ezt a folyamatot hasonlítják nagyon találóan az ár-apály jelenséghez.) Szintén a rendszerváltozást követő időszakhoz hasonlóan, most is egy sajátos területi kiegyenlítődés jelentkezik, hiszen épp a korábban kedvező helyzetben lévő térségekben növekszik a leginkább az álláskeresők száma.

A különbség a két időszak munkanélküliségi hulláma között azonban mégis jelentős. Ugyanis a gazdasági válság most nem a leggyengébb lábon álló térségeket taszította lejtőre, amelyről a visszafordulás szinte lehetetlen, hanem a vidéki (fővároson kívüli) Magyarország fejlettebbnek mondható térségeiből indult ki, és vált általánossá. Ráadásul a válság után a munkanélküliség most bizonyosan nem a kiinduló pontokba húzódik vissza, hanem az eredeti térszerkezetet követve az ország társadalmilag és gazdaságilag elmaradott külső és belső perifériáiba záródik vissza a probléma. Észre kell vennünk, hogy a válság sújtotta fejlettebb térségekben az álláskeresők aránya még most, a válság tetőfokán is sokkal-sokkal alacsonyabb, mint ezekben a tartósan elmaradott körzetekben!

A szerző geográfus, az ELTE Regionális Tudományi Tanszékének munkatársa