Kolumbusz Magyarországon?

Emlékeznek még a madridi Kolumbusz-szobor történetére, amelyről májusban lapunk is beszámolt? A 17 méter magas emlékművet a spanyol kormány – keynesi ihlettől vezérelve – 100 méterrel odébb rakatja, ez az év végéig 65 embernek ad majd munkát. Bár a projektet nyilván csak az abszurditása miatt kapta fel a nemzetközi sajtó, és nem ez a leglényegesebb eleme a GDP 5 százalékát kitevő ottani élénkítési programnak, mégis ez a példa jutott ismét eszembe a magyar városrehabilitációs és turisztikai fejlesztések kapcsán.

Magyarország mérete, nyitottsága és eladósodottsága miatt nem tud olyan anticiklikus fiskális politikát folytatni, mint Spanyolország vagy még inkább a világ vezető gazdasági hatalmai. Öröm az ürömben, hogy EU-tagságunk révén 2015-ig hasonló nagyságrendű uniós forrást költhetünk fejlesztésre a GDP arányában évente és átlagosan, mint a spanyolok most hitelből. Épp ezért nem árt nekünk is mások hibáiból tanulni.

Ami konkrétan a magyar városfejlesztő projekteket illeti, természetesen nem lehet mindegyiket kizárólag a pénzügyi megtérülés alapján megítélni. A főterek felújítása például nyilván jótékony hatással van a turizmusra, vendéglátásra, így üzletileg is kifizetődőbb lehet, mint a lerobbant városrészek rehabilitációja, bár utóbbinak is lehet anyagi haszna, például az energiatakarékosságban. Emellett javul az ott lakók életminősége, közérzete, lokálpatriotizmusa, és ez már kevésbé forintosít-ható, de szintén nem lebecsülendő tényező.

Mégis, érdemes minden egyes beruházásnál feltenni a kérdést: mi lesz holnap és holnapután? Ha elfogy az uniós támogatás, miből lesz fenntartható munkahely? Lesznek-e versenyképes húzóágazatok, képzett munkaerő? Vagy csak a főterek padjain üldögélő munkanélküliek serege gyönyörködik majd a díszes épületekben. Mint a spanyolok a Kolumbusz-szobrukban.