Kettészakadt a magyar gazdaság

Az azonban vitathatatlan, hogy az említett vállalkozói kör továbbra is kulcsszerepet tölt be a magyar gazdaságban. És ez nem feltétlenül örömhír.

Az APEH és az MKIK most közzétett elemzéséből például kiderül, hogy tavaly a legnagyobb száz vállalathoz került az 582 ezer gazdálkodó nettó árbevételének 35 százaléka, ők állították elő az export 56 százalékát, és ők fizették be az adóbevételek 17 százalékát. A számok már önmagukban is elgondolkodtatók, de ha hozzávesszük, hogy ezek a társaságok az összesített átlagos állományi létszámnak mindössze 11 százalékát foglalkoztatták, akkor a gazdaság folytatódó kettészakadása sokkoló.

Félreértés ne essék: a legnagyobb adózókat elismerés illeti azért, hogy komoly szerepet vállalnak az ország kiadásainak finanszírozásában. A baj ott van, hogy mások ezt nem teszik, és jórészt nem önszántukból. Ma már egyre tisztábban látszanak ugyanis a duális gazdaság kialakulásának okai: az adósságcsökkentés kényszere miatt erőltetett készpénzes privatizáció, a koraszülött „jóléti” állam fenntartása miatti torz adórendszer vagy a józanul patrióta gazdaságpolitika hiánya. Így aztán nálunk a foglalkoztatás gerincét adó kis- és középvállalkozások korántsem tudtak oly mértékben megerősödni – és tisztességes adófizetőkké válni –, mint más, szerencsésebb országokban.

Mit lehet hát tenni? Rövid távon nem sokat. Az adórendszer átalakítása, a bürokrácia leépítése kétségtelenül segíthet. A kkv-k helyzetbe hozására szolgáló közvetlen állami beavatkozásokkal viszont már óvatosan kell bánni.

A cél ugyanis nem az életképtelen hazai vállalkozások felszínen tartása, hanem a tehetségesek kiszolgáltatottságának enyhítése, versenyhátrányának javítása lenne. A kettő közötti ingoványos területen pedig könnyen elsüllyed az ember.
Hát még a politikus.