Az ERM II-csatlakozásnak nincs semmilyen kézzelfogható, tisztázott feltételrendszere, ez azt jelenti, hogy a végeredmény politikai és szakmai döntés is egyben. Szerintünk a bolgár ERM II-döntés kapcsán számos közgazdasági aggály merülhet fel, annak ellenére, hogy Bulgária 2011–12-re eleget tehet a konvergenciakritériumoknak. Az alábbiakban ismertetett problémáknak hazánk szempontjából is fontos tanulsága lehet: az euró bevezetésének nemcsak a kritériumok teljesítésére kellene koncentrálnia, hanem a gazdaságpolitika minőségi javítására is.
Mivel Bulgária az Európai Unió legszegényebb tagállama az egy főre jutó GDP alapján, a Balassa–Samuelson (BS)- és/vagy a Baumol–Bowen (BB)-hatás miatt az országban hosszabb távon valós veszély lehet az inflációs nyomás. Ennek oka, hogy a még kelet-európai mércével mérve is alacsony bolgár bérek a közös valuta bevezetése után kisebb tranzakciós költségek mellett kínálnának költségelőnyt a külföldi befektetőknek. Ez egyes ágazatokba további jelentős összegű működőtőke-beáramlást eredményezhet, ami kiemelkedő termelékenységnövekedéshez vezethet. A BS- és a BB-hatás lényege, hogy a bérnövekedés azokba az ágazatokba is begyűrűzik, amelyekben nem tapasztalható hasonló mértékű termelékenységbővülés. A végeredmény éveken át tartó inflációs nyomás lehet (bérinfláció).
A szakirodalomban elsősorban a verseny- és a közszféra gyakorlati összevetésében merül fel ez a kettősség, de a magánszférán belül is jelentős különbségek mutatkozhatnak a termelékenységben. A probléma az ökölvívásból ismert „mérlegelési problémát” veti fel: elegendő-e egyszer teljesíteni a feltételeket (ahogyan ökölvívók lefogyasztanak a mérkőzés előtt), s utána nem megfelelni a kritériumoknak, azaz a hasonlatban: a mérkőzésen jóval a mérlegelési súly felett szorítóba lépni. Habár az eurózóna feltételezhetően nem roppanna össze a bolgár bérinflációs nyomás miatt, a kérdés inkább elvi: csatlakoz-hat-e egy kritériumok szempontjából hosszú távon instabilnak tekinthető tagállam a valutaövezethez?
Aggodalomra adhat okot a külső egyensúlyhiány kérdése. 2008-ban Bulgária a GDP 24,5 százalékának megfelelő folyó fizetésimérleg-hiányt halmozott fel (ugyan 2009-ben jelentős korrekció ment végbe, de még a tavalyi hiány is a GDP 8,6 százalékára rúgott), ennek fenntarthatatlansága megkérdőjelezhetetlen. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az utolsó, 2008-as konvergenciajelentésekben további tényezők között ezt is figyelembe vették, de továbbra is kérdéses, hogy az euró bevezetésénél tolerálják-e majd a magas külső deficitet. A balti országok példája mutatja, hogy a rekordszintű folyó fizetésimérleg-hiány brutális korrekciót eredményezhet, és a nominális kritériumok hosszabb távú teljesítését is aláaknázza szélsőséges külső egyensúlyhiány esetén.
Másrészt, ahogyan a szakirodalom többször felvetette, a kritériumok elavultak. Az 1990-es évek legelején megszövegezettek óta sokat lépett előre a közgazdaságtan, és az európai jog nem tartott lépést vele. Az államháztartás mutatói lényeges indikátorok az egyensúly elemzése szempontjából, de a magánszektor eladósodásának a vizsgálata nélkül nem feltétlenül elégségesek, különösen a feltörekvő gazdaságokban. A maastrichti konvergenciakritériumok még az 1980-as években virágzó Lawson-doktrínára épültek, amely kimondja, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya nem problematikus, ha a magánszektor beruházásainak a növekedése vagy megtakarításainak a csökkenése okozza. Az 1994–95-ös mexikói válság és az 1997–98-as ázsiai krízisek bebizonyították, hogy a magánszektor beruházási döntései és nettó finanszírozási pozíciója az államháztartáshoz hasonlóan szintén fenntarthatatlan külső hiányhoz és súlyos pénzügyi válsághoz vezethetnek.
Ha Bulgária az elkövetkező fél évben belép az ERM II-be, akkor 2012-ben nehéz helyzet elé nézhetnek a brüsszeli döntéshozók, ha lassítani akarják a kelet-európai euróbevezetést. A 2012-ben elkészülő konvergenciajelentésekben a kritériumokat Bulgária jó eséllyel teljesíti. Ez azonban – a fent leírtak miatt – korántsem biztos, hogy hosszú távon fenntartható teljesítésre utal. A kritériumoknak való megfelelés esetén nehéz volna megindokolni az esetleges elmarasztaló döntést, különösen úgy, hogy az eurózóna jelenlegi tagjai a feltételeket várhatóan évekig nem tudják teljesíteni. Egy elmarasztaló döntés negatív üzenet lenne Kelet-Európa számára. Régiónkban számos ország célja a közös valuta bevezetése, hiszen az védőernyőt nyújt, csökkenti a külső sérülékenységet (gondoljunk a hazai devizahitelekre). Amennyiben Brüsszel láthatóan gátolni fogja a zóna bővítését, nemcsak a belső konszolidálása érdekében tesz lépést, de a kelet-európai gazdasági stabilitást is nehezíti, mivel elveszi a belépni szándékozók elől a követendő célt. Nem zárható ki, hogy az eurózóna a nemzetközi pénzügyi bizonytalanság és a megugró euróövezeti adósságállomány (Görögország) miatt elsőként a nyugat-európai fiskális helyzetet javítaná, s ez a kelet-európai euróbevezetési folyamat lassításához vezethet. A bolgárok vizsgálata ezért több mint rutinszerű ellenőrzés. Ha a balkáni gazdaságot érettnek minősítik, akkor a zöld jelzés nekünk is szól: a gazdasági válság ellenére sem gátolják a magasabb fokú kelet-európai integrálódást.
A szerző a Takarékbank elemzője, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.