Ám amilyen népszerű lenne ez a lépés a közvélemény szemében – az az általános vélekedés, hogy nem kell ennyi „ingyenélő” helyi politikus –, akkora érdeksérelemmel járna a végeken. Hiszen a kopogtatócédulázó, szórólapozó, plakátragasztó, standoló emberek – na persze az elkötelezettség, a „politikai szerelem” mellett – azért is hajlandók erre a gyakran meglehetősen lélekölő munkára, mert azt remélik, önkormányzati képviselői pozícióval jutalmazzák áldozatos munkájukat. S azoknak a szemében, akik most hoppon maradnak, a következő aláírás- és ajánlószelvény-gyűjtés során sokkal kisebb lesz a lelkesedés lángja.
Bár tény, nincs szükség ennyi képviselőre, de az önkormányzati rendszernek nem az a legnagyobb gondja, hogy pár milliárd forint elmegy az ő tiszteletdíjukra. Sokkal inkább az, hogy a húsz évvel ezelőtti felállítása óta nem sikerült alapjaiban megreformálni. Holott azóta nagyot fordult a világ, többek között megváltozott az állam és az önkormányzatok viszonya, módosult a településszerkezet, a lakosság eloszlása, új közszolgáltatási feladatok keletkeztek, régiek váltak elavulttá, tagja lettünk az Európai Uniónak, ahonnan ezermilliárdok érkeznek.
Innen szép nyerni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.