A berlini székhelyű, de Brüsszelben szintén jelenlévő SWP Európa egyik legnagyobb, a kül- és biztonságpolitikai kérdéseket tekintve pedig Németország legbefolyásosabb agytrösztje, már csak ezért is érdemes az intézet bemutatása mellett Lang szavainak nagyobb figyelmet szentelnünk.
Az SWP 1962-ben polgári joggal foglalkozó alapítványként alakult meg magánkezdeményezésre, Münchenben. Három évvel később a német kormány saját döntése nyomán csatlakozott az alapítók sorához, az intézet munkáját azóta az állami költségvetésből támogatják. Bevételeinek túlnyomó része a kancellária hivataltól származik (ez 2006-ban mintegy 9, 3 M eurót tett ki), ezenkívül az SWP kutatásait természetesen számos német és nemzetközi támogató is segíti. Annak ellenére, hogy a kutatók munkájának költségeit az állam fedezi, a mindenkori német kormány semmilyen befolyást nem gyakorol az intézet munkájára, sem a kutatások témáinak, sem a kutatások módjainak, sem az intézet vezetésének, sem személyi állományának tekintetében. A magyar gyakorlathoz szokott olvasónak az pedig végképp különös lehet, hogy a függetlenségért az alapítvány kuratóriumi tanácsa viseli a felelősséget, melybe a köz- a tudományos- és a gazdasági élet emblematikus szereplőin kívül maguk a parlamenti frakcióval bíró német pártok is delegálnak tagokat. A tanács kétharmados többséggel nevezi ki az intézet vezetését, s hagyja jóvá az általában kétéves távlatra szóló kutatómunka kereteit. A kutatómunka kereteinek kijelölésénél a tanács különösen az aktuális nemzetközi politikai helyzetre koncentrál, s így jelöli ki az egyes kutatócsoportok jövőbeli munkájának főbb sarokpontjait. Persze mindez nem jelenti azt, hogy az általánosan kijelölt kereteken belül a cég munkatársai ne kutathatnának szabadon, korlátozás nélkül, s ne vethetnének fel önmaguk is további elemzésre érdemesnek talált problémaköröket. Csak így biztosítható ugyanis, hogy munkájával a német kormányt és a Bundestagot segítő SWP Németország legbefolyásosabb agytrösztjéhez méltóan akadálytalanul képes legyen reagálni mind a hosszabb időtávot felölelő, mind az aktuális politikai történések kérdéseiben.
Az intézetnek jelenleg mintegy 130 főállású munkatársa van, akikhez évente még mintegy 60 személy csatlakozik hosszabb-rövidebb időre (vendégkutatók, projektmunkatársak, ösztöndíjasok, gyakorlatukat töltő egyetemi hallgatók). A kutatói gárda természetesen nemcsak politikatudósokból áll, hanem Nyugat-Európában már megszokott módon jogászokból, közgazdászokból, természettudósokból, fizikusokból, illetve az SWP esetében még a Bundeswehr magasan képzett tisztjeiből is, akik szaktudásukat a biztonságpolitikai területen kamatoztatják. A szakemberek a már említett módon különböző kutatócsoportokban dolgoznak, így az intézet elemzői tevékenysége saját biztonság- és nemzetközi politikai profilját híven tükrözve a következő nyolc fő területet öleli fel (melyeken kívül természetesen további projektek és projektcsoportok is léteznek):
- EU-integráció
- EU-külkapcsolatok
- biztonságpolitika
- Észak- és Dél-Amerika
- Oroszország és a FÁK-országok
- Közel-Kelet és Afrika
- Ázsia
- globális kérdések (gazdaság/pénzügyek, biztonság/béke, demográfia/migráció, környezetvédelem, stb.)
Az EU-integrációval foglalkozó csoport egyik tagja Kai-Olaf Lang, aki elsősorban a visegrádi országok kül- és biztonságpolitikájával, valamint uniós integrációjával foglalkozik. Legújabb elemzése az áprilisi magyar választások kapcsán született „Egy új Magyarország útján – a budapesti hatalomváltás bel- és külpolitikai következményei címmel.
Lang az írása elején leszögezi, hogy bár a Fidesz rendkívüli győzelmet aratott, az új kormányra hatalmas feladatok várnak: az ország belső reformokra szorul, a magyar gazdaságot dinamizálni, az ország külpolitikai cselekvőképességét javítani kell. A Fidesz dolgát a szerző meglátása szerint két tényező fogja még tovább nehezíteni: az egyik a jobboldali radikális Jobbik, mely várhatóan erős nyomás alatt fogja tartani a kormányt, a másik pedig a Fidesz kampányában hangoztatott „új Magyarország” – kép (az „új irány”), melynek túlideologizálása folytán a társadalomban hatalmas várakozás előzi meg a kormányzást. Lang szerint a választások egyetlen igazi meglepetése a Lehet Más a Politika parlamentbe jutása volt. Mindezzel együtt „új minőség” jellemzi most a magyar politikai mezőt: megszűnt a Fidesz dominálta jobboldalra és a szocialisták uralta baloldalra épülő bipoláris rendszer. A Fidesz most „súlyos” választói blokkot tudhat maga mögött, a meggyengült MSZP, és a Jobbik nacionalista szavazóin kívül szinte mindenki a párt oldalára állt. A szerző szerint nehéz lenne nem észrevenni, hogy a szavazás a társadalom részéről egyfajta „anti-MSZP reflex” volt, ebből a szempontból a Fidesz, a Jobbik, és az LMP is egyfajta „protestpártnak” tekinthető. Lang megemlíti, hogy a rendszerváltó MDF és SZDSZ egyaránt kiesett a parlamentből, az üresen álló politikai centrum elfoglalására így most a Fidesz és az MSZP ellen is frontot nyitó LMP-nek van a legnagyobb esélye.
Az elemző szerint három nagy kérdés merül fel a választások után:
1. Mi lesz az MSZP-vel, hogyan határozzák meg majd magukat a szocialisták az LMP-vel szemben?
2. Várható-e a Jobbik további erősödése?
3. Mit kezd a Fidesz a szinte korlátlan hatalommal?
Lang az MSZP-vel kapcsolatban a következő megjegyzéseket teszi: a pártnak az elsöprő vereség után újra kell formálódnia, már csak azért is, mert a legfőbb választási céljukat, azaz a Fidesz kétharmadát sem tudták megakadályozni. A személyi megújulás mellett (amit a párt Mesterházy Attila elnökké választásával fog valószínűleg kihangsúlyozni) az MSZP-nek erősítenie kell saját szociális profilját, ami leginkább Gyurcsány pártelnöksége alatt kopott meg. Gyurcsánytól mindamellett nehéz lesz megfelelő távolságot tartani, mert befolyással bír a szocialista frakcióban, szélsőséges esetben pedig saját párt alakításával is fenyegethet. A szocialisták és az LMP jövőbeli viszonya ma még bizonytalan. Az LMP láthatóan megpróbál köztes pozíciót elfoglalni a Fidesz és az MSZP között, s nemcsak ökopártként szeretné magát pozícionálni, hanem a civil társadalom szószólójaként fellépő új politikai erőként is.
A „radikális, idegengyűlölő, globalizáció-ellenes” Jobbik népszerűsége Lang szerint három fő forrásból táplálkozik:
- az „etnonacionalista” szavazótáborból, akiket a Fidesz patriotizmusa nem elégített ki
- nacionalista szervezetekből, melyek civil társadalmi jegyeket is mutatnak
- különböző társadalmi problémákból és frusztrációkból
Az elemző szerint azonban a Jobbik távolról sem az a párt, amelyre csupán a leszakadó régiókban élő, magukat a rendszerváltás veszteseinek tekintő emberek adják voksukat, hiszen pl. a 18-29 közötti éves korosztály minden negyedik tagja a pártra szavazott (amellett, hogy 2006-ban a mostani Jobbik-szavazók 37%-a még a Fideszt, 21%-a az MSZP-t választotta – a szerző forrást nem említ). A Fidesz Lang meglátása szerint egyértelműen az MSZP-re adott „nem”-nek köszönheti hatalmas győzelmét, mely már hosszú ideje érett. Orbán Viktor ezt a pozitív kiindulási helyzetet a maga offenzív, a szituációkat kiélező politikájával most a maga javára fordította, s az a célja, hogy pártjából 15-20 évre centrális politikai-kormányzó erőt faragjon.
----
Kai-Olaf Lang gondolatai jól illeszkednek a magyar választásokat kritikus szemmel figyelő német elemzői vélemények sorába. Az eredmény az SWP szakértője számára sem okozott különösebb meglepetést, s másokkal együtt ő is úgy látja, hogy a Fidesz kormányzásának sikere az ország gazdasági helyzetének javulásán, a szociálisan-ideológiailag széttöredezett magyar társadalom egyesítésén, s a kooperatív szomszédsági kapcsolatokon múlik. Mindehhez csupán annyit fűznénk hozzá, hogy - mint azt mindenki érzékelheti - a mostani több szempontból sem egy szokásos kormányváltás. A Fidesz a kétharmad birtokában - kis túlzással - a saját képére formálhatja az országot. A látszat ellenére ebben a helyzetben sokkal inkább felértékelődnek a kompromisszumok, hiszen nagy eredmények, főleg olyan válságos helyzetben, mint amilyenben most hazánk van, csakis a lehető legszélesebb összefogással születhetnek. Nagy kérdés, hogy az „orbáni konszolidáció” a Fidesz kellő önuralma és a választások első fordulójának éjszakáján hangoztatott alázat mentén, vagy ezek nélkül fog végbemenni.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.