Felértékelődő EU-elnökség

Belga földön június 13-án esedékes a parlamenti voksolás, ez nagy valószínűséggel a jelenlegi kormánypártok többségének távozását hozza majd. Tizenhét nappal később pedig belga politikusok és diplomaták veszik át hat hónapra az EU-ügyek menedzselésének jelentős részét… Ilyen egybeesés látszólag már magában is sokat gyengít az elnökségi munka hatékonyságán. Valójában sokkal inkább baljóslatú az a körülmény, amely közepette a választásra sor kerül. A legtöbb előrejelzés a Flandria függetlenedését nyíltan zászlajára tűző, N-VA nevű flamand politikai formációt tippeli a választásból kikerülő legerősebb pártnak, azaz nekik járhat a kormányalakítás (első) joga is. Ez rengeteg komplikációt vetít előre. Persze nem rögtön Belgium felosztását… De jó eséllyel minden korábbinál jobban elhúzódó kormányalakítási huzavonát, nem kizárva akár súlyos alkotmányos válság kialakulását sem. (Csupán emlékeztetőül: a legutóbbi, két és fél évvel ezelőtti választások után jó fél évre volt szükség a kormány megalakításához.)

Mit jelent mindez a leendő EU-elnökségi munka szempontjából? Mindenekelőtt: nem feltétlen ellehetetlenülést. A belga közigazgatási apparátus ahhoz már éppen elégszer ellátta az elnöki teendőket, hogy a politikai szint alatt dolgozók már csak rutinból se jöjjenek zavarba. Sokat számít az is, hogy Belgium – az előtte sorra került Spanyolországgal és az őt követő Magyarországgal – úgynevezett „trió elnökséget” alkot, amelynek 18 hónapos programját már régen elkészítették, miként a belga fél év specifikumai is a júniusi választások idejére jórészt végrehajtásra készen állnak. Nem, az apparátus szintjén aligha lesz gond. Márpedig az elnökségi munka dandárját a hétköznapokban a munkacsoportok és a nagyköveti formációk ülései jelentik, hiszen fél év alatt sok százat tartanak belőlük. Minderre erősíthet rá aztán az is, ha sokáig nem alakul új kormány. Addig ugyanis a választásokon elbukott, régi kabinet viszi tovább az ügyeket, többnyire ugyanazon miniszterekkel, akik már hónapok óta amúgy is az elnökségre készültek…

Ezzel azonban véget is ér a mentőkörülmények sora. Ezek a miniszterek ugyanis csak ügyvivő – tehát jelentősen beszűkített – mandátum alapján maradhatnak a székükben, miközben nyilván többségüket legalábbis idegesíti majd, hogy mi lesz a következő kormánnyal, saját pártjukkal és végső soron magával az országgal. És bár mindennek formálisan nincs közvetlen kihatása az EU-ügyekre, azonban az utóbbiakhoz „elnökölni”, közvetíteni, kompromisszumokat kialkudni hivatott belga politikusok legitimációja, fellépésük súlya előreláthatólag komoly sebeket kap a fentiek nyomán.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy sok területen nem kevéssé bizonytalan képet mutatott eddig a jelenleg még tartó spanyol elnökség is – amelyet belülről a gazdasági válság, kívülről pedig az elnökségi jogosítványokat átszabó lisszaboni szerződés hirtelen életbelépése zavart össze –, akkor a 18 hónapos „trió elnökségből” éppen hogy a 2011-es magyar fél évre tekintenek egyre nagyobb várakozással. Brüsszelben mind többen úgy utalnak rá, mint amely az „első teljes értékű lisszaboni elnökség” lehet, azaz nem ássa alá belpolitikai bizonytalanság, viszont akkorra már letisztul minden intézményi változás. (Újabban már arra is akadnak célzások, hogy esetleg az egyik – eredetileg Brüsszelbe tervezett – informális EU-csúcsot jövő év elején Magyarországon lehetne tartani.) Ettől az elnökség természetesen még mindig félrecsúszhat, akár belső felkészületlenség, akár külső körülmények újabb fejre állása miatt. De a várakozás hirtelen pozitív lett, ez máris több, mint amivel a csehek a maguk fél évét megkezdték!

A szerző a BruxInfo EU-szakértője