Mi az igazi optimizmus? Ha öt inget vasal ki egy bankár

A vállalati hitelezés alakulására vonatkozó adatok sajnálatos módon alátámasztják az elemzők korábbi félelmeit: 2009-ben a céges hitelek állománya közel 12 százalékkal, mintegy 920 milliárd forinttal csökkent. A csökkenés nagyságrendjét érzékelteti, hogy Magyarország egyik vezető vállalatának, a Molnak a konszolidált hitelállománya 2009 végén mintegy 750 milliárd forintot tett ki csoportszinten. A szakértők egyetértenek abban, hogy a csökkenés oka nemcsak a kedvezőtlenebb hitelezési feltételekben keresendő, de a vállalatok hiteligénye is kisebb a romló gazdasági környezet miatt.

A vállalati hitelezéssel foglalkozó, bankárok és vállalatok pénzügyi vezetőinek megkérdezésén alapuló, 2010 elején végzett felmérésünk alapján megállapítható, hogy általános megítélés szerint a gazdaságban a viharfelhők korántsem múltak el. A felmérésben részt vevők döntő része véli úgy, hogy a válságnak várható még egy vagy több hulláma, bár érdekes módon a bankárok lényegesen optimistábbak, mint a vállalati vezetők. Ráadásul a vállalatok döntő többsége úgy véli, hogy a banki hitelezés belátható időn belül továbbra is a jelenlegi, szigorúbb fedezeti követelmények és szorosabb monitoring mellett zajlik. A bankok közel fele viszont úgy gondolja, hogy a szektor már 2011-től visszatér a korábbi évek kevésbé szigorú gyakorlatához.

Nehéz eldönteni, hogy melyik fél véleménye lehet inkább irányadó az adott kérdésekben. A vállalati hitelportfólió újbóli növekedéséhez mindenesetre elengedhetetlen, hogy a vállalatok gazdálkodása stabilizálódjon, jövedelmezőségük javuljon. Ezt megerősíti azon banki vélemény, hogy a hitelkérelmek elutasításának legjellemzőbb oka a vállalatok eladósodottsági szintje, illetve likviditási helyzete.
Az állomány visszaesésével párhuzamosan drasztikusan romlott a vállalati hitelportfólió minősége is 2009-ben: míg a problémamentes állomány aránya közel 87 százalék volt 2008-ban, addig 2009 végén az állomány már csak alig több mint kétharmada volt jól teljesítőnek tekinthető. További negatívum, hogy a hitelezési veszteségek aránya a teljes állományra vetítve elérte a 2,5 százalékot (2008-ban az arány 1,2 százalék volt), ez akár lényegesen magasabb is lehetett volna a problémás hitelek átütemezése nélkül. Az említett felmérés alapján a vállalatok pénzügyi nehézségei esetén a bankok egyértelműen az átütemezést preferálják pótlólagos fedezetek bevonása mellett, míg a vállalatok inkább egy kilábalási terv kidolgozását és megvalósítását tartják célravezetőnek. 2009-ben a bankok vállalati hitelportfóliójuk 1,5 százalékát ütemezték át, az adósságterhek ideiglenes csökkentésével javítva az ügyfelek fizetőképességét. Bár az átütemezés mérsékli az adott időszakban realizálandó hitelezési veszteséget, csak akkor jelenthet tényleges megoldást, ha a gazdasági fellendülés rövid időn belül elkezdődik. Jelentős az esélye, hogy az átütemezés csak a problémák jelentkezésének időpontját tolja ki, de eközben a társaság értékes időt veszíthet, és piaci pozíciója is romolhat. Ezért az átütemezés helyett vagy azzal egy időben legtöbb esetben érdemes minél hamarabb integrált tervet kidolgozni a problémák megoldására, akár a vállalat nagyarányú átalakítását is felvállalva.
A gyakorlati tapasztalatok szerint az úgynevezett bankbiztosok delegálása a pénzügyi problémákkal küzdő vállalati adósokhoz egyre népszerűbb a bankok körében. Ugyanakkor ennek az eszköznek az alkalmazásáról kifejezetten negatív véleménye van a vállalatoknak, ez feltehetően összefügg az egyértelmű jogszabályi háttér hiányával.
A vállalati hitelezéssel kapcsolatos kilátásokat számos bizonytalansági tényező terheli, de ha megtudjuk, hogy bankár ismerősünk vasárnap öt inget vasal ki, talán már nem kell feltétlenül arra gondolnunk, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül látja a világot…

A szerző a KPMG restrukturálási osztályának szenior menedzsere