Nem kellett volna ennyire kikölketezni, eladósodni

Európa gazdasága ismét leszakadóban van az Egyesült Államokétól, de legalább a mi leszakadásunk megállhat jövőre. Ez olvasható ki a legfrissebb uniós előrejelzésből. 2007 óta nem sikerült elérnünk még a fejlett országok relatíve lassú növekedési ütemét sem, azaz EU-tagságunk közel felét elfecséreltük. A következő időszakban valószínűleg megszaporodnak azok a hangok, hogy mit és hogyan lehetett volna másként csinálni.

Abban valószínűleg nem lesz nagy vita, hogy nem kellett volna ennyire kiköltekezni, eladósodni és lerontani a versenyképességünket. De vajon lehetett volna a rendbetételt gyorsabban is, akár egy huszárvágással végrehajtani?

A most alakuló kormány miniszterelnöke azt sugallja, hogy igen, csak a kellő felhatalmazás, a bátorság vagy a szaktudás hiányzott a leköszönő kabinetek részéről. Valóban volt néhány ügy, amelyben látványos volt a tehetetlenség, elég, ha arra gondolunk, hányszor változott az MSZP regnálása alatt az áfaszabályozás, és szinte mindannyiszor az előzővel ellentétes irányban. De van egy másik szempont is: a görögök példáján látszik, hogy egyszeri nagymértékű megszorítást – de akár csak átalakítást is – milyen nehezen visel el a társadalom. Persze ehhez kellenek a politikusok sokszor cinikus válaszai is, amelyekből nálunk sem volt hiány.

Az is megfontolandó, hogy az éveken át tartó csiszolgatás mennyire erodálta a reformkészséget a hazai gazdasági szereplőknél, pedig azt korábban versenyképességi előnyünkként tartottuk számon. Most viszont várhatóan kiderül, hogy egy nagyobb, de rövid idő alatt véghezvitt impulzussal mire jutunk. Még úgy is, ha a lépések egy része minden bizonnyal korrekcióra vagy visszavonásra is van ítélve. A két korszakot majd utólag összehasonlítva tudjuk eldönteni, hogy elpazarolt négy év áll-e most mögöttünk, vagy ki lehetett volna hozni többet is magunkból.