Akkor is tudható volt már azonban, hogy a történetnek ezzel messze nincs vége. Ahogy a 29 pontot mind alaposabb vizsgálat alá veszik az elemzők, úgy sokasodnak a kérdőjelek. Előteremthető-e a remélt 200 milliárd forintos bevétel a bankoktól és biztosítóktól? Milyen konkrét következményekkel járnak az állami vállalatoknál és a közszférában tervezett karcsúsítások? Hogyan is néz ki valójában jövőre az adórendszer? Kik járnak jól és rosszul? Mit jelent a gyakorlatban az uniós források átcsoportosítása? A kérdések egy részére már igyekeztek válaszolni az illetékesek, az azonban látszik, hogy sok még a képlékeny részlet. Márpedig azokon sok minden múlhat.
Botorság lenne elvárni, hogy a kormány felállása után másfél héttel a következő négy év minden apró lépése előre kidolgozott legyen. Hiszen az adott célhoz sokféleképpen el lehet jutni, ráadásul a feltételek közben maguk is változnak. Elég csak Európára tekintenünk, ahol az integráció résztvevői maguk is kemény vitákat folytatnak arról, hogy az euróövezet fenntartásához mi az üdvözítő megoldás – miközben az élet kikényszeríti a tetteket. Márpedig ilyen változó környezetben a gyors reagálás, a pragmatizmus, az alkalmazkodóképesség legalább akkora érték, mint az értékelvű, stratégiai gondolkodás.
Mindez azonban nem menti fel a kormányzati szereplőket az alól, hogy egyértelműen, következetesen és megfontoltan nyilatkozzanak. Az elmúlt hét kommunikációs károkozása után ez most különösen fontos lenne. Hogy a célok meg is valósuljanak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.