Hagyjunk dolgozni mindenkit

A vízgazdálkodás az új kormánystruktúrában a vidékfejlesztési tárcához került, így az árvíz miatt mindenki önnek szegezi a kérdést: milyen lépéseket tesznek az ilyen katasztrófák elkerülése érdekében?

Az elmúlt nyolc év jelentős mulasztásainak a következménye, hogy sok helyen katasztrófahelyzet alakulhatott ki. Mindenekelőtt rendbe kell tenni az érintett folyóvölgyeket, elsősorban a Hernádnál, hiszen ott van a legnagyobb gond. Ám az egész országot fel kell térképezni, és a 100-150 évvel ezelőttihez hasonlítható tervet kialakítani. Nagy a lemaradás a mostani programokban is: az Orbán-kormány által elindított Vásárhelyi-tervben például mindössze két tározó épült meg a nyolc közül, az előző két ciklus kormányzata a szükséges helyreállító munkákat sem végezte el. Egyedülálló lehetőség, hogy hosszú évtizedek után egy tárcához került a vízkérdés, beleértve az öntözést, a vízgazdálkodási társulásokat, a természeti kincsre, a víziközmű-társulásokra, vízszolgáltatókra vonatkozó szabályokat és az erre vonatkozó környezetvédelmi terveket is. Egységes koncepciót kell alkotni, ám most elsődleges a védekezés, a fertőzésveszély megakadályozása.

Most miből lesz pénz? Végeztek már számításokat, mennyibe kerülhetnek a fejlesztések?

A Vásárhelyi-terv újragondolásánál az ütemezést és a pénzügyi forrásokat is aktualizálni kell, a számításokat most végzik. Uniós forrásokat biztosan fel tudunk használni, s ha kell, más feladatoktól irányítunk át pénzeket.

Elég sok bírálat érte a feladatkörök összevonását a kormányon belül. Különösen a környezet- és természetvédelemnek a tárcába történő beolvasztását nehezményezték sokan. Mi indokolta ezt a lépést?

Ez a terület tágabb, sokrétűbb annál, mint ahogy eddig elfogadtuk. A zöldkérdésekkel a parlamentben is a fenntartható fejlődés bizottságában foglalkoznak, ez egy kiterjesztőbb gondolkodásmódot mutat. Ugyanez érvényes a minisztériumra is, hiszen a komplex rendszerek nem választhatók el mechanikusan: a tájgazdálkodás, a vízgazdálkodás, az agrárium, a vidéken élők problémái egy adott környezetben jelennek meg, és ezt az állami szervezetrendszer is követi. Rengeteg közös érdek van, vegyük csak a mostani katasztrófát. A víz mindent pusztít: a védett természeti értékeket, a termőhelyeket, a földet, az emberek vagyonát.

A civilszervezetek között a zöldek a legaktívabbak. Közölték is már: adnak pár hetet-hónapot a minisztériumnak, hogy bizonyítsa elkötelezettségét a környezet- és természetvédelem iránt. Milyen együttműködést tervez velük?

Mindenképpen számítok a zöld- és más civilszervezetek tanácsaira, kritikáira, ahogy az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságával is aktív kapcsolatot tervezek. Önálló államtitkár felügyeli a területet, Illés Zoltán ismert környezet- és természetvédő.

A Bajnai-kormány utolsó heteiben botrány robbant ki a szén-dioxid-kereskedelemmel kapcsolatban. Van-e már tervük arra, hogy elkerülhetők legyenek az ilyen ügyek?

Ennél a tárcánál rend van, nem fordulhatnak elő botrányos vagy hozzá nem értésről tanúskodó ügyek. Ám a múlttal nekünk is foglalkoznunk kell. Készül egy leltár, és két kormánybiztos is vizsgálódik a területünkön.

A Nemzeti Földalap is a tárcához került. A termőföldregiszter rendbetétele sürgető, nemcsak a földvásárlási moratórium közelgő lejárta, de az elaprózódott, átláthatatlan birtokszerkezet miatt is.

A legfontosabb üzenet, hogy a föld nemzeti kincs. Nem véletlen, hogy olyan ismert szólásaink vannak, hogy „akié a föld, azé az ország”, vagy „piros-fehér-zöld, ez a magyar föld”. A földnyilvántartás alapos átgondolásra szorul. Jelenleg ugyanis nincs olyan regiszter, amelyből meg lehet mondani, az államnak mennyi földje van, és azt ki használja. A helyzetet jelzi, hogy a nyilvántartás szerint vannak 100-120 éves használók is, ami képtelenség. A feltérképezés azért is fontos, mert ez a feltétele annak, hogy például a fiatal gazdákat földhöz segítő programot végig tudjuk vinni, vagy a haszonbérbeadást rendbe tegyük. Egy nemzeti földalapkezelő szervezetet kell létrehozni, valamint a különböző szervezeteket egy adott feladatsorra szükséges ráépíteni. De az elsődleges a földeladási moratórium 2014-ig szóló meghosszabbítása, amelyre szükség van, hiszen az árak nem álltak be a nyugat-európai szintre. Vannak komoly támogatóink is, ilyen a francia kormány. Egyébként néhány héten belül elkészül a tárca cselekvési programja, az év végéig pedig szeretnénk letenni egy tíz évre szóló agrárpogramot. Ezek részeként végig kell gondolni egy teljesen új földtörvény megalkotását.

Jelenleg nemcsak a külföldiek földvásárlása tiltott, de hazai jogi személyek sem vehetnek földet. Ezen kívánnak változtatni?

A családi gazdálkodásoké a jövő Nyugat-Európában és nálunk is. Ez azt is jelenti, hogy gazdasági társaságok nem vásárolhatnak földet. Olyan szabályozókra van szükség, amelyek az adott üzemméretű családi gazdálkodásokat hozzák helyzetbe. Jó pár országban például az tud földet venni, aki azt műveli: neki van elővásárlási joga, ő juthat támogatásokhoz.

A nagyobb gazdaságok már csak az üzemméretük folytán is versenyképesebbek. Nem mond ennek ellent ez a koncepció?

Egyáltalán nem biztos ez, sokszor éppen a nagyok kerültek bajba, például a válság idején. Az iparszerű termelés elérte a megtérülése felső határát, és egyre több energiával, egyre több vegyszerrel termel, gyakorlatilag alapanyagokat állítva elő. A magyar mezőgazdaságnak ezzel szemben a minőségi termelés, az összetettebb termésstruktúra irányába kellene elmozdulnia. Ennek a cégek méreteiben is meg kell jelennie.

Ez a TÉSZ típusú, az előállításon kívül az értékesítést is magában foglaló integráció erősítését jelenti?

Igen, ez elkerülhetetlen, mert jelenleg néhány nagykereskedővel, feldolgozóval szemben több száz, több ezer termelő áll. A társaságok létrehozására léteznek uniós források is, de a nagy felvásárlók is ebben érdekeltek.

A kormányprogramban is deklarálták, hogy a vidék lakosságmegtartó erejét próbálják erősíteni. Ez agrárfoglalkoztatást jelent?

A vidék nem kizárólag mezőgazdaságból él, fontos, hogy a helyi feldolgozás, értékesítés fejlődjön. Ehhez az is kell, hogy a más európai országokéitól eltérő adminisztrációs terheket leépítsük. Munkához kell juttatnunk az embereket, máskülönben elmennek. Ehhez az egyik fontos eszköz, hogy amit helyben megtermelnek, azt értékesíthessék, legyen szó zöldség-gyümölcsről vagy pálinkáról. Fontos a falusi turizmus fejlesztése, de az is, hogy a közbeszerzési törvényt úgy módosítsuk, hogy a helyben megtermelt dolgokat a helyi étkeztetésben fel tudják használni. Idetartozik a hungarikumokra vonatkozó törvény is, de az őshonos fajták tenyésztésére, termesztésére vonatkozó jogszabályokon szintén szeretnénk módosítani. Meg akarjuk szüntetni azt a szabályozást is, amely tiltja a régi gyümölcsfajták, például a Zalában ismert sózókörte vagy a tüskekörte szaporítását. Meglepődve tapasztaltuk, hogy egyáltalán létezik ilyen jogszabály még 2003-ból.

A kormány 29 pontos akciótervében két pont is vonatkozott a hazai élelmiszerekre: az élelmiszer-biztonság erősítésére, a hazai termékek védelmére vonatkozó elképzelést egyöntetű elismerés fogadta, ellenben az vitát váltott ki, hogy a pálinkafőzést legalizálják. Könynyen el lehet ezt fogadtatni, különösen, hogy azok a feltörekvő családi gazdaságok, amelyeket a pálinkafőzésben egyre nagyobb elismertség övez, ezáltal kellemetlen versenytársat találhatnak?

Nem hiszem, hogy a házi főzés különösebb veszélyt jelentene a jó minőségű pálinkák forgalmazására. Ez azoknak a nagyipari szesztermelőknek jelent konkurenciát, amelyek termékeivel a boltok polcain találkozunk, és amelyek minőségéről nem mondanék semmit. Biztosítani kell, hogy amit otthon megtermelnek az emberek, azt úgy használják fel, ahogy tetszik: ha akarják, lekvárt, ha akarják, pálinkát főznek belőle.

Mi a biztosíték arra, hogy ellenőrizetlenül nem kerülnek még roszszabbak forgalomba? A másodlagos ellenőrzés rendszerének kialakítása erre is vonatkozna?

Szigorítanunk kell az élelmiszer-biztonságot, meg kell néznünk először, milyen italok vannak a magyar piacon. De azt hiszem, eljött az ideje, hogy véget érjen a muslicakergető pénzügyőrök kora, azoké, akik állami pénzből, fegyverrel, kommandóként járják a településeket, ellenőrizve a kistermelőket. Ezt a szervezetet hatalmas költséggel tartjuk fönn, és látjuk, a vám- és pénzügyi fegyelem milyen szinten van az országban, milyen bevételek estek ki az elmúlt években, milyen százmilliós csalások, adóelkerülések voltak.

Az alkalmi munkavállalás is hasonló problémákat vet fel: az új rendszer betarthatatlan adminisztrációs terhet jelent a munkáltatóknak. Sürgős lépésekre van szükség; ezt hogyan képzelik el?

Az alkalmi munkavállalás jól mutatta, hogy az MSZP-s korszak egyfajta agyelhalással ért véget, az a törvény egy jogi torzszülemény. Ezt hatályon kívül helyezzük, és júliustól új szabályozás lép életbe. Egyszerű rendszert kell kialakítani, amely nem lehet túl szigorú, mert az a feketefoglalkoztatást erősíti. Hagyni kell az embereket dolgozni.

1987-től a SZIM Karcagi Gépgyár Rt. jogi előadója, majd jogtanácsosa lett. 1990 óta Karcag város polgármestere. 1998–2002-ben, majd 2006 óta Jász-Nagykun-Szolnok megyei országgyűlési képviselő, és részt vett több parlamenti bizottság munkájában. 1998–2002 között frakcióvezető-helyettesként is dolgozott.

2010-ben, a Fidesz-KDNP területi listáján kapott mandátumot.

1989 óta a Fidesz tagja, Jász-Nagykun-Szolnok megyei alelnöke. 1998-tól a Kunszövetség elnöke, 2009-től a Magyar Önkormányzatok Szövetségének társelnöke.

Nős, két gyermeke gimnazista.

Hobbija a biciklizés, a természetjárás, valamint az olvasás.

Almási B. Csaba–Gyükeri Mercédesz Névjegy: Fazekas Sándor 1963. május 3-án született Karcagon. 1987-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karát cum laude eredménnyel végezte el.

1987-től a SZIM Karcagi Gépgyár Rt. jogi előadója, majd jogtanácsosa lett. 1990 óta Karcag város polgármestere. 1998–2002-ben, majd 2006 óta Jász-Nagykun-Szolnok megyei országgyűlési képviselő, és részt vett több parlamenti bizottság munkájában. 1998–2002 között frakcióvezető-helyettesként is dolgozott.

2010-ben, a Fidesz-KDNP területi listáján kapott mandátumot.

1989 óta a Fidesz tagja, Jász-Nagykun-Szolnok megyei alelnöke. 1998-tól a Kunszövetség elnöke, 2009-től a Magyar Önkormányzatok Szövetségének társelnöke.

Nős, két gyermeke gimnazista.

Hobbija a biciklizés, a természetjárás, valamint az olvasás.-->