Hatósági energiaár-keringő

Mintha már láttunk volna ilyet: akárcsak 2008 előtt, júliustól ismét hatósági lesz a lakossági gáz- és áramár. A hatósági ár újbóli bevezetése azonban csupán az energiapiacok egy kisebb szelete, az úgynevezett egyetemes szolgáltatási piac szereplői számára értelmezhető. Ez a szegmens a teljes piac mintegy 30-35 százalékára tehető, így a piacok meghatározó hányadában a törvénymódosítás semmit sem fog változtatni a jelenlegi helyzeten. A vállalatok továbbra is a szabadpiacon kell, hogy beszerezzék a számukra szükséges energiát. Az intézkedések célja tehát csupán a lakosság „megvédése” az emelkedő áraktól, vagy inkább a piaci viszonyoktól.

De a villamosenergia-szektorban nem könnyű értelmezni egy ilyen védőháló kiépítésének kiemelt szükségességét akkor, amikor a piaci folyamatok hatására valamennyi egyetemes áramszolgáltató mindenféle politikai döntéstől függetlenül is 2–5 százalék közötti árcsökkentéseket jelentett be júliustól. Ráadásul az ár hatósági meghatározása alig jelent többletmozgásteret a döntéshozóknak. Az áram szállításának, a rendszerirányítási díjaknak, az egyetemes szolgáltató maximált árrésének megállapítása eddig is rendeletben történt. Törvény határoz az árhoz kapcsolódó adókról és egyéb adójellegű árelemekről. Szintén törvény mondja ki az áram árába beépülő, kötelező átvétel keretében átvett áram átvételi árát. A most is hatósági áras díjelemeket összeadva könnyen kiszámítható, hogy a liberalizált piacon csupán a teljes fizetendő lakossági ár alig harmada olyan díjelem, amely a versenypiacon árazódik. A hatósági ár bevezetése tehát csak ebben a tekintetben jelenthet újdonságot, így a törvénymódosítás implicit módon azt feltételezi, hogy a törvényalkotók megítélése szerint eddig az egyetemes szolgáltatók túl drágán vásárolták az áramot, és ezt a termelői-nagykereskedői nyereséget le kell szorítani. Egyetlen gond van csupán ezzel a gondolatmenettel: a szolgáltatók legfőbb beszállítója a Magyar Villamos Művek, amely állami tulajdonú társaság. Ha az MVM olcsóbban fogja adni az áramot, akkor ennek hasznát ugyan lakossági fogyasztóként rövid távon élvezhetjük, de adófizetőként a hatás már nem ennyire pozitív. A piaci árakon értékesítő MVM ugyanis az elmúlt két évben 30 milliárd forintot meghaladó éves osztalékkal gazdagította az államkasszát, amely bevétel eltűnése nyilván nem érintené kellemesen a következő év(ek) költségvetését.

Más a helyzet a gáznál. Szemben a villannyal, ahol a felhasznált energia döntő része hazai előállítású, a gáznál 80 százalékban dollárelszámolású orosz importból fedezzük igényeinket, de a fennmaradó, 20 százalék körüli belföldi termelés is jórészt dollárelszámolással, a kőolajtermékek ármozgását követve árazódik. Nehéz elképzelni egy ármoratórium tartós fennmaradását akkor, amikor csak ebben a negyedévben a forint-dollár árfolyam 25 százalékkal romlott, ráadásul a dollárban kifejezett gázár is emelkedett. Sokkal valószínűbb, hogy a törvénymódosítás a gázszolgáltatóknak címzett üzenetként értelmezhető, hogy az új kormány nem riad vissza akár drasztikus intézkedésektől sem annak érdekében, hogy határok közé szorítsa a vállalatok jövedelmezőségét. A nyitó tánclépés megvolt, a formálódó új adminisztráció időt nyert, ami – ha jól használja ki a nyári hónapokat - felvértezheti az őszi, immár élesbe forduló csatákra. A szolgáltatók eleinte kivárnak majd, hiszen a nyári hónapokban értelmetlen lenne számukra komoly árvitába bonyolódni a kabinettel, tekintettel arra, hogy ezekben a hónapokban alig van lakossági fogyasztás. A fűtési szezonnal azonban eljöhet az igazság pillanata, és szeptember végére kiderül, vajon mire jutnak egymással a felek a tárgyalóasztalnál. Lehetnek, és remélem, lesznek is eredmények, de óvnék mindenkit attól, hogy abban bízzon, idén télen jóval olcsóbb lesz a fűtésszámlája, mint egy éve.

A szerző a Force Motrice partnere