Jönnek, mennek: ínyencfalatok a politikai személycseréknél

A politika iránt érdeklődők – egyre kevesebben, de azért vannak még ilyen furcsa ízlésű emberek – számára mindig ínyencfalatot jelentenek a személyi változások. Kormányváltás idején pedig bőven van miből szemezgetni. Tegnap a népes államtitkári karral ismerkedhettünk meg, olyan sokan voltak, hogy két etapban kellett a köztársasági elnök elé járulniuk. Ennek az az egyik oka, hogy kevesebb a minisztérium, így a korábban önálló tárcákhoz tartozó területeket államtitkárok felügyelik.

Azon lehet vitatkozni, így hatékonyabb lesz-e a munka. Vitatkoznak is eleget. De úgyis a jövő mondja meg, kinek lesz igaza.
A nevek nem okoztak meglepetést. Jó részük – most nem zárt olyan pontosan a nyilvánossági retesz – már korábban kiszivárgott. Fideszes, kereszténydemokrata politikusok, a két párt holdudvarához tartozó ismert és kevésbé ismert értelmiségiek, szakértők vegyesen alkotják a csapatot.
Az egyéb állami posztokon pedig megkezdődtek a helycserés támadások. Hende Csaba miniszter nemes egyszerűséggel lefejezte a honvédvezérkart. Ezen persze csak az csodálkozik, aki nem hallott róla, hogy a hadsereg néhány vezetője egy másik fegyveres terület munkájával, a börtönőrökével ismerkedik, csak éppen a rács túloldaláról.
Más tárcáktól, központi szervezetektől, cégektől is tömött sorban indultak, indulnak el a vezetők. Ki önszántából, ki némi fenékbillentés után. S ilyen hírek a következő hónapokban is csőstül jönnek majd, hangos cirkuszolások kíséretében.

Abban csupán reménykedhetünk – s persze nem kevés ilyen ígéret elhangzott már –, hogy ezek a személyi változások minőségiek lesznek. Döntően szakmai, erkölcsi és nem politikai okokból kell néhányaknak a kalapjukat venniük, hogy például a helyükre a győztesek odaejtőernyőzzék a megbízható, de rátermettnek aligha nevezhető emberüket.
Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó – ez egy gyerekszólás, de ősi igazságot hordoz.