A 29 pontos akciótervben szerepelnek olyan javaslatok, amelyek egybecsengenek a választók elvárásaival, és gazdasági hatásai is pozitívak, vagy legalábbis kevéssé vitathatóak. Ilyen például a családbarát, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, a kis- és középvállalatok terheinek csökkentése, a bürokrácia lefaragása, az állami intézmények pazarlásának megakadályozása, vezetőinek bérkorlátozása.
Néhány pont ugyanakkor nem esik egybe a várakozásokkal, hiszen szó sem volt róluk a kampányban, közgazdasági hasznosságuk azonban aligha vitatható. Ezek közül a két legfontosabb a közszféra bértömegének csökkentése (ami praktikusan komoly elbocsátásokat jelent), illetve az adójóváírás intézményének fokozatos kivezetése (ami a legalacsonyabb keresetűeket sújtja). Ezeket a – mondjuk ki – megszorításokat ugyanakkor számos egyéb lépéssel „édesítené meg” a kormány.
Ami átvezet a harmadik csoportba. Ezek olyan intézkedések, amelyek – illeszkedve ugyan az eddigi retorikába – kivívhatják a pénzintézek és közüzemi szolgáltatók rosszallását, netán retorzióját. Ilyen mindenekelőtt a túlzott mértékűnek tűnő bankadó, a közüzemi díjak emelésének és a kilakoltatások moratóriuma.
Az akcióterv lehetett volna ennél jobb is (utalás szerkezeti reformokra), de rosszabb is (magánnyugdíjpénztárak államosítása). A nagy kérdés most az, hogyan reagál a két nagy vesztes csoport: a pénzintézetek és a közalkalmazottak.
Ők ugyanis még tartogathatnak meglepetéseket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.