Széthúzó érdekek

Az illetékes biztos lapunk hasábjain cáfolja, hogy a legtehetősebb tagállamok szemet vetettek volna az Európai Szociális Alapra. Ám már tudjuk: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél...

Még ami elképzelhetetlen, az is megtörténhet a kohéziós alkudozások idején. A 2007–13-as kohéziós politika és keretek kialakítása idején szinte az utolsó pillanatig nagy csata dúlt. A közös kasszába legtöbbet befizető tagállamok igyekeztek lejjebb és még lejjebb vinni hozzájárulásukat az újak felzárkóztatásához. Számukra kevéssé volt fontos a felzárkózás és a szolidaritás. Már akkor is – a válság előtt – annál többet nyomott a latban a saját érdekük.

A válság hatására még nagyobb ellenállásra vagy ha úgy tetszik, még drasztikusabb érdekérvényesítésre lehet számítani. A növekedési gondokkal, munkanélküliséggel, csalódott szavazókkal küszködő politikusok alighanem még kevésbé lesznek engedékenyek, pusztán szolidaritási megfontolásokból. Több lehet majd a kísérlet a forrásmegvonásra, mint az adakozásra.

Átgondolt, versenyképes programokkal, alapos felkészüléssel talán nagyobb eséllyel lehet áttörni e falon. Ha egyáltalán lehet. Mindez persze nem jelenti azt, hogy önként le kellene mondani akárcsak egy eurócentről is. Hiszen azzal éppen annak fordítanánk hátat, ahová csatlakoztunk. Az Európai Uniónak. Egyre fontosabb vigyázni erre az értékre, amelyről olykor a létrehozói is megfeledkeznek.

S gyorsan, nagyon gyorsan kell javítani saját kohéziós teljesítményünkön. Ha a befizetők azt látják, hogy a mostani uniós keret hatékony és szabályos felhasználásával is gond van, akkor azt hitetik, nyugodt szívvel lehetnek drasztikusak.