Magyarországgal szemben is hibáztak - IMF-önkritika

„A 2007 óta sikerrel folytatódó fiskális konszolidáció révén a rövid távú kockázatok csökkentek, elsősorban a nemzetközi pénzügyi környezet kedvező alakulásának köszönhetően” – ez a megállapítás szerepel Magyarország gazdasági helyzetéről a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2007-ről szóló, néhány hónappal a gazdasági mélyrepülés kezdete előtt közzétett jelentésében. És éppen ilyen példákat hoz fel az a tegnap délután bemutatott elemzés is, amely az IMF 2004–07 közötti működéséről szól.

Az IMF úgynevezett független értékelő irodája (Independent Evaluation Office, IEO) által készített jelentés fő tanulsága, hogy a nemzetközi szervezet nem figyelmeztetett kellőképpen a világméretű krízis kialakulásának veszélyére, többek között azért, mert minden egyes országban szinte kizárólag a belső feszültségekre összpontosítottak, figyelmen kívül hagyva a térségi és globális összefüggéseket. Márpedig azóta köztudott, hogy a pénzügyi válság fertőzéshez hasonlatosan támadta meg a korábban stabilnak hitt gazdaságokat is.

„Az a hit, hogy a pénzpiacok erősek és a nagy pénzügyi szervezetek bármilyen kihívásnak meg tudnak felelni, a szükségesnél lomhábbá tette magát az IMF-et is” – áll a tegnapi jelentésben. Az ázsiai krízis után rendszeressé vált úgynevezett sérülékenységi ellenőrzések például nem terjedtek ki a fejlett országok gazdaságára, holott ennek szükségessége évek óta napirenden volt IMF-berkekben is.

Az IEO azt is megállapította, hogy egyes, később valóban felmerülő kockázatok ugyan szerepeltek a szervezet globális stabilitási jelentéseiben, ám e dokumentumok nem mutatták be a probléma tényleges nagyságát. Az egyik legszélesebb körben forgatott kiadvány, az éves gazdasági kitekintés (a World Economic Outlook) pedig csak nagy vonalakban szólt e kihívásokról. További hiba, hogy az amúgy nagyon is szóvá tett költségvetési egyensúlyhiányokat az IMF-jelentések nem kötötték össze a pénzügyi rendszerekben egyre erősödő kockázatokkal, holott éppen e két tényező együttese vezetett a világgazdasági válság kitöréséhez.

Az IMF tisztánlátását is elhomályosította az a közkeletű vélekedés, hogy a fejlett gazdaságokban már-már kizárható egy pénzügyi válság kialakulása – áll a jelentésben, amely szerint ezen a belső munkaszervezés javításával, az egyes részlegek közötti együttműködés erősítésével és a többségitől eltérő vélemények felkarolásával lehetett volna segíteni, ám ez 2007-ig nem következett be. „Az IEO számos konstruktív ötletet mutatott be a jelentésében, ezért kifejezetten hálásak vagyunk” – fogalmazott tegnap az elemzés kapcsán Dominique Strauss-Kahn, az IMF igazgatója.