Nagy előny kis ráfordítással

- Nagy vihart kavart a napokban a filozófusok sokmilliós pályázatainak ügye. Mit szól a botrányhoz?

- Nem botránynak nevezném. A Filozófiai Kutatóintézetben a pályázat pénzügyi elszámolása során az Akadémia belső ellenőrzése szabálytalanságra bukkant. Az intézet egykori igazgatója a kutatás egy részének elvégzésére szerződést kötött a saját maga által tulajdonolt és vezetett betéti társasággal. Ezt tiltja a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnál (NKTH) a kormánybiztos három pályázatnál tett feljelentést, amely ismert embereket is érint. Ők itthon és külföldön is aláírásgyűjtést kezdeményeztek, elérték, hogy az Akadémia hatvan külső és tiszteletbeli tagjának aláírásával nyílt levelet intézzenek hozzám. A válaszomban arra hívtam fel a figyelmet: a kutatás eredményének megítélése a tudomány dolga, annak elbírálása, hogy történt-e bűncselekmény, az ügyészség és a bíróság feladata.

- Szigorodik a pályázatok ellenőrzése?

- A szigorú ellenőrzés helyes. A magyar pályázati rendszer nagy hibája, hogy széttöredezett, túlzottan sokféle pályázati típus van, ezek némelyikében a kormányhivatal tisztviselői döntenek például kutatók konferencián történő részvételéről. Ez szamárság. Az is komoly probléma, hogy a pályázati adminisztráció megélhetési lehetőséget jelent: a pályázatírók és pályázatkezelők száma messze meghaladja az MTA intézeteiben dolgozó kutatók számát.

- Mit tehet a változás érdekében?

- Megalakult a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT), amelynek társelnöke vagyok. A tanács február 15-i ülésére konkrét előterjesztést készítettem a pályázati rendszer átalakítására. Egy másik előterjesztést arra, miként illesszék be a felfedező kutatások infrastruktúrájának megújítását az Új Széchenyi-terv pályázatai közé, illetve egy további tervet, hogy miként, milyen rendszerben lássuk el a költségvetési intézmények kutatóit információval elektronikus úton.

- Milyen az Akadémia és személy szerint az ön kapcsolata a kormánnyal?

- A kormány és az Akadémia viszonya kiegyensúlyozott, hiszen mint említettem, az új kormány által létrehozott NKITT vezetője, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a grémium társelnökéül kért fel. Ennek nemcsak szimbolikus jelentése van, hanem gyakorlati is. Lehetőségem nyílik ugyanis arra, hogy a tanácsban előterjesztésekkel éljek, érveljek a tudományos élet kérdéseiben a kutatásért, fejlesztésért felelős miniszterek társaságában. A kapcsolat jó és élő, reméljük, hogy eredményeket is hoz.

- Elégedett a tudománynak jutó költségvetési forrásokkal?

- A kutatásra fordítható források soha nem elégségesek, ugyanakkor a finanszírozási rendszer korábban említett betegségei miatt a meglévőket sem használjuk fel hatékonyan. Ha megkaptuk volna az idén a jelenleginél 3,6 milliárd forinttal több költségvetési forrást, akkor 1,3 milliárddal több jutott volna az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramra (OTKA), a kutatócsoportokra, és lett volna pénz az infrastruktúra megújítására is. De tisztában vagyok az ország nehéz gazdasági helyzetével.

- Hogyan értékeli a magánszektor kutatás-fejlesztéshez való hozzáállását?

- A magánszektor nem fordít eleget a kutatás-fejlesztésre, ez az ipar szerkezetéből adódik. A kutatási pénzek nagyobb részét a nagyvállalatok adják. A kereskedelmi cégek innovációs járulék formájában járulnak hozzá a k+f-hez, ám ennek felhasználásában számos gondot látok, mert gyakran a befizetett pénzt ugyanezen nagyvállalatok használják fel. Az is előfordul, hogy olyan „kutatást” számolnak el k+f-ként, ami nem az. Kevés termelő vállalat igényli a magas színvonalú kutatást és fejlesztést, pedig ennek eredményeivel jobb piaci pozícióba kerülhetne.

- Két éve indult a Lendület program, amelynek keretében fiatal kutatókat csábítanak vissza.

- Ez a program jelentős szemléletváltozást hozott a hazai kutatásban. A korábban anyagi és szakmai okok miatt külföldre távozott tehetséges fiatalok közül szeretnénk minél többet hazahívni, ám ez nem könnyű az itthoni szegényes kutatási feltételek, alacsony jövedelmek és a hierarchikus tradíciók miatt. Ezt felismerve az Akadémián saját pénzforrásainkból két éve 500 millió forintot fordítottunk arra, hogy tizenkét, különféle szakterületen dolgozó fiatalt hazahozzunk a professzori fizetések kétszereséért. Ők öt évet kapnak arra, hogy saját kutatócsoportot alapítsanak ígéretes kutatási programokra. Ha ez sikerül, öt év után is számíthatnak az MTA támogatására.

- Mit szól ehhez az itthon kutató többség?

- A programot pozitívan fogadták, a legkiválóbbak versengenek azért, hogy „lendületes” kutatók lehessenek. A kiválósági pályázat mellett ugyanakkor fontos biztosítani a merítési bázist, hogy a legjobbakból lehessen majd kiválókat választani.

- Korábbi oktatási miniszterként kiállt a felsőoktatás átalakítása mellett. Most újabb változás várható. Mik az Akadémia javaslatai ?

- A kormány által a napokban tárgyalt új jogszabály nem állítja feje tetejére a világot, a Semmelweis Egyetem továbbra is Semmelweis Egyetemként fog működni, és kitűnő orvosokat képez, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kitűnő matematikusok végeznek majd. Szerintem a jelenlegi felsőoktatási törvény sok korábbihoz hasonlóan túlszabályoz. Sok kérdést rá lehetne bízni a felsőoktatási intézményekre. Az alapelveknek ugyanakkor világosan ki kell jelölniük a törvényi szabályozás kereteit.

- A felsőoktatási intézmények a fejkvóták miatt a nagyobb hallgatói létszámban érdekeltek.

- Ami az egyik szempontból igazságos finanszírozásnak tűnik a felsőoktatásban, az egy másikból komoly hátrányt jelent az elit egyetemek európai versenyében. Egyensúlyra kell törekedni: legyenek olyan intézmények, ahol a hallgatók egy kisebb csoportjával kiemelkedő professzorok foglalkoznak, és szükség van olyan intézményekre is, ahol nagyszámú hallgatóval foglalkoznak a szakmájukhoz értő, ám nem feltétlenül világhírű tudósként ismert oktatók.

- Hogyan látja a tudomány társadalmi megítélését?

- Sok múlik a tudomány művelésének otthont adó intézmények megítélésén. Az Akadémia mint köztestület például teljes autonómiát élvez, és kiemelt társadalmi közbizalom övezi. Mindez nem jogosíthatja fel arra, hogy függetlenedjék a társadalmi környezettől. Éppen a tekintélye és a társadalmi közbizalom kötelezi arra, hogy részt vegyen azon közügyek megtárgyalásában, amelyekhez kompetenciával rendelkezik. Azért is indítottam el azokat a stratégiai programokat, amelyek a vízgazdálkodással, az élelmiszer-biztonsággal, az energiastratégiával és legfontosabb közügyeinket érintő stratégiai céljainkkal foglalkoznak. Az Akadémia tartalmas párbeszédek és viták fórumát teremtheti meg, a tudományos kutatás és a tudomány szabályai szerinti vitákét.

- Mennyit ér a magyar kutatók teljesítménye?

- A felfedező kutatásokban Magyarország az előnytelen feltételek ellenére jól teljesít. Azért érdemes erre költeni, mert csak így alakíthatjuk ki azon igényes feltételrendszert, amelyben lehetőség van a szellemi képességek kibontakozására. Ám az innováció és a szabadalmak területén nem állunk jól. Ez részben oktatási, részben mélyebb társadalmi probléma. Kevés a természettudománnyal és a mérnöki tudományokkal foglalkozó kutató és a jó pedagógus. Pedig a világban Magyarországot a tudós nemzetek között tartják számon. Az ország pozícióját feltehetően a kutatással, az innovációval lehetne a legkevesebb ráfordítás mellett a legnagyobb mértékben javítani.

1991 és 1996 között az intézet igazgatója, 1994-ben a Debreceni Egyetem kísérleti fizika tanszékének egyetemi tanára, később tanszékvezetője.

Az 1980-as években Texasban és Stockholmban volt vendégkutató.

1995-től az MTA levelező, 2004-től rendes tagja. 1998 és 2001 között az Orbán-kormány Oktatási Minisztériumának politikai államtitkára, 2001 és 2002 között oktatási miniszter.

Nevéhez köthető a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program elindítása.

2006–08 országgyűlési képviselő.

2008 májusában a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választják.

1991 és 1996 között az intézet igazgatója, 1994-ben a Debreceni Egyetem kísérleti fizika tanszékének egyetemi tanára, később tanszékvezetője.

Az 1980-as években Texasban és Stockholmban volt vendégkutató.

1995-től az MTA levelező, 2004-től rendes tagja. 1998 és 2001 között az Orbán-kormány Oktatási Minisztériumának politikai államtitkára, 2001 és 2002 között oktatási miniszter.

Nevéhez köthető a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program elindítása.

2006–08 országgyűlési képviselő.

2008 májusában a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választják.-->