A Nagy Testvér okostelefonja

Két hete néhány figyelmes programozó kiderítette, hogy az iPhone készülékek szorgalmasan gyűjtögetik és küldözgetik felhasználójuk GPS-koordinátáit – magyarul, hogy mikor s hol jár az illető. Pár nap múlva az is kiderült, hogy hasonlóképpen működnek az Android és a WinPhone7 operációs rendszeren futó okostelefonok is. Tehát nemcsak a mobiltelefon-szolgáltató tudja, hogy hol járunk, hanem a készülék alapvető szoftverét író cég is.

Bármilyen felháborító is, mindez csak a legutóbbi fejlemény az elmúlt évtized egyik meghatározó üzleti trendje kapcsán. Arról van szó, hogy drámaian felértékelődtek a mindennapi életünkkel kapcsolatos triviális információk. Következésképpen meredeken emelkedik az ezek gyűjtésére vonatkozó törekvések száma és intenzitása is.

Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy mindent tudni akarnak rólunk. Elsősorban azért, hogy ezek felhasználásával még célzottabban, még inkább ránk szabva kapjunk hirdetéseket. A Google üzleti sikere ugyanis mindenki számára világossá tette, hogy a hirdetők óriási prémiumot hajlandók fizetni azért, hogy ne eleve érdektelen vásárlók számára hirdessenek. Bizonyos értelemben mindenki jól jár: a hirdető nem feleslegesen költ, az érdeklődő vásárló azt kapja, amit keres, a nem érdeklődőt nem zaklatják azzal, ami egyébként sem fontos neki, a Google pedig zsebre teszi a pontosabb „célzásból” származó megtakarítások jelentős részét.

A Google-t azonban kötötte az internet. A reklámfogyasztás döntő többsége még mindig nem a monitor előtt történik, mint ahogyan a vásárlásokhoz kapcsolódó keresési tevékenységünknek is csak a kisebb része az, amelyet az interneten keresztül folytatunk. A digitális és a hétköznapi „analóg” világ közti átjárást a mobiltelefonok teremtették meg. Ezek ugyanis az első olyan digitális eszközök, amelyeket szinte mindenki magánál hord a nap jelentős részében. Az okostelefonoknak pedig már megvan az a hardverfelszereltségük – például GPS-vevő –, amely valóban szerteágazó adatgyűjtési tevékenységet tesz lehetővé.

Nagyon valószínű, hogy az okostelefonok piacát meghatározó operációs rendszereket készítő három nagy cég – az Apple, a Google és a Microsoft – gyakorlatilag a Google internetes modelljének egy újabb változatát tervezi megvalósítani ezeken a platformokon. A tevékenységük nyilvánvaló hasznot eredményez nemcsak nekik, de a gazdaság egészének is, hisz a reklámozás hatékonyabbá válásával az egész nemzetgazdaság is termelékenyebb lesz. Van azonban két nagy probléma.

Az egyik teljesen nyilvánvaló. Ki szeretné, hogy egy központi szerveren tartsák nyilván a mindennapi mozgását? Nem kell különösebben vad fantázia ahhoz, hogy lássuk, amint a GPS-információinkat használják ellenünk bizonyítékként egy gyorshajtási ügyben. Vagy hogy egy adatlopást követően ezen információk segítségével rámolják ki a házunkat a legteljesebb nyugalomban. A lehetséges negatív forgatókönyvek száma szinte végtelen.

A másik probléma az, hogy mindez egy nagyon koncentrált piacon történik. Akárcsak a számítógépes operációs rendszerek piacán, itt is igaz, hogy nincs értelme sok versenyzőnek, mert a gazdasági haszon nagy része az interoperabilitásból származik. Valószínűtlen, hogy néhány év múlva több mint három-négy ilyen rendszer lenne használatos.

A mobilszolgáltatók is hasonló adatokat gyűjtenek, őket azonban az adott ország szabályozó hatóságai felügyelik. De hogyan érvényesíthetők például a (nagyon helyesen) szigorú magyar adatvédelmi törvények az ebben a kérdésben a (káros módon) rendkívül liberális amerikai joghatóság alá tartozó szoftvercégekkel szemben? Mennyire lehet hatékony az európai versenyhatóság a mindennapi életünket átszövő, Európán kívüli cégek esetleges tisztességtelen árpolitikájával szemben?

A fenti folyamatok gazdasági logikája annyira erős, hogy a visszafordításukról nincs értelme filozofálni. Ehelyett azon kellene gondolkodni, hogyan is tartható mindez elfogadható mederben.