Ideje átszokni a bérlakásra? - Íme, az előnyök

Az otthon legtöbbünk fejében saját ingatlantulajdont jelent, jól bizonyítja ezt az évek óta 90 százalék felett álló tulajdonosi arány a hazai lakóingatlan-piacon. A válságot megelőző időszakban sokan vállaltak rendszeres havi kiadásokat hiteltörlesztő részletek formájában „saját” otthonuk tulajdonjogának megszerzéséért. A többség az akkor még ártalmatlannak tűnő árfolyamkockázatot is vállalta a tulajdonba kerüléshez. Lényegesen kevesebben voltak azok, akik az otthonteremtés rendszeres havi kiadásait bérleti díj formájában fizették, és a tulajdonjog helyett bérleti joggal is „beérték”. Ennek hátterében szerteágazó indokok állnak.

A bérlakásrendszer hiányára a lakáshitelükkel késedelembe esett adósok helyzete jól rávilágít. Igazságtalan lenne azonban azt gondolnunk, hogy azok, akik fizetési nehézségeik miatt ingatlanuk eladására kényszerülnek – akár önszántukból, akár a bankkal közös értékesítés során, akár a tervezett eszközkezelőn keresztül – és további lakhatásukat bérlakásban oldják meg, „túlvállalták” magukat, és eleve bérletben kellett volna gondolkodniuk. Fizetési nehézségeik nem csak az önként vállalt árfolyamkockázatból adódnak, az országkockázatból származó növekvő kamatfelár, jövedelmi helyzetük romlása, a munkanélküliség növekedése részben saját hibájukon kívül rontotta fizetőképességüket. Az azonban tény, hogy egy jól működő bérlakásrendszerben többen tudták volna otthonteremtési vágyaikat jóval kisebb kockázatok, alacsonyabb havi költségek mellett megvalósítani.
A stratégiában szereplő bérlakásfejlesztések jó választ adhatnak erre a kérdésre, stimulálhatják az építőipart, illetve a fejlesztői aktivitást. A rendszer kialakításakor a minőségi követelmények mellett a bérlakások iránti kereslet területi eloszlását is figyelembe kell venni. Az ipart telepítő cégekhez kapcsolni a bérlakásépítéseket jó ötlet, de a hosszabb megtérülési időszak és az állami támogatások miatt az ipar kitelepülésével is számolni kell, ez a csak egy vagy két ipartelepítőhöz kötődő bérlakásépítéseket kockázatossá teheti.

A bérlakáskereslet területi megoszlásának és a lakások minőségének a kérdése az adósmentő koncepcióban szereplő eszközkezelő kapcsán is felmerül. Leegyszerűsítve: az állam az eszközkezelőben egy kényszer-bérlakásvásárlási programot végez majd, ahol az ingatlanok kiválasztása nem a fenti szempontok alapján, hanem a korábbi tulajdonosok szociális helyzete szerint történik majd. Kérdéses, hogy ez a program mennyi forrást szív el a bérlakásfejlesztések támogatásától. Az is a jövőben dől el, hogy az otthonukban tulajdonosból bérlővé átlépő lakók hány százaléka tudja megvásárolni ismét a tulajdonjogát az eredeti vagy egy másik ingatlanban, és hány százalékuk marad hosszú távon bérlő.

A kérdés tehát adott: beindul-e a bérlakáskultúra kialakulása, el tudják-e képzelni akár egész generációk, hogy otthonukat bérelve és nem tulajdonolva élik le életüket? Ez a változás – ha tényleg megvalósul – nem egyik napról a másikra fog végbemenni, szükség van minőségi bérlakásépítésen túl támogatási rendszerre, a hosszú távú lakásbérlést lehetővé tevő keretrendszerre. Ezek önmagukban azonban nem indítják be a változást, a gondolkodásmódunknak és értékrendünknek is át kell alakulnia. Gyökeres változásra, a tulajdonosi arány jelentős megcsappanására nem is feltétlenül van szükség, hiszen egy jól működő bérlakásrendszer és -kultúra jó előszobát biztosíthatna az otthontulajdonlás számára, amelyből kisebb kockázatokkal és arányosan kisebb terheket vállalva lehetne továbblépni. Ebben érdemes mindannyiunknak gondolkodni.