Miért kell tartani a kínai piactól?

Ráadásul a szóban forgó befektetés igazi tőzsdei csemegének számító vállalat részvényeibe történt. A Sino Forest, mert erről a cégről van szó, kínai, gyorsan növekvő és egy biztosnak tűnő szektorban, az erdészetben működik.
Történt azonban, hogy Carson Block nagybefektető és cége, a Muddy Waters június 2-án közzétett egy elemzést, amelyben azt állították, hogy a Sino Forest által megadott értékesítési adatok egyszerűen nem lehetnek igazak. Rámutattak ugyanis arra, hogy az erdészeti óriás által állítólag Jünnan tartományban kitermelt famennyiséget a vonatkozó úthálózat el sem bírná, úgyhogy minden bizonnyal számviteli csalás esete forog fenn. Ezen túl felhívták a figyelmet számos aggasztó könyvviteli megoldásra, amelyek kapcsán hasonló gyanú merülhet fel.

A Sino Forest először nem reagált, majd amikor a részvényárfolyam viszont igen, megpróbálták cáfolni az állításokat, végül pedig megbízták az egyik nagy könyvvizsgáló céget, hogy készítsen független elemzést a helyzetről. Mire idáig jutott a történet, a cég részvényei 80 százalékkal voltak alacsonyabban szinten, mint június 2-a előtt. Úgy tűnik, a cég legnagyobb befektetője, a Paulson & Co. sem hitt nagyon a menedzsment igazában, és egy hete eladta részesedését – 500 millió dolláros veszteséggel.
Természetesen nem tudhatjuk, hogy a Sino Forest valóban meghamisította-e a könyveit, de a befektetők egyértelműen ezt tűnnek gondolni. A történetnek rengeteg tanulsága van.
Számviteli csalás tőzsdei cégekben természetesen a világ bármelyik országában történhet és történik is. Úgy tűnik azonban, hogy Kínában határozottan gyakrabban, mint máshol. Említhetnénk rögtön a Sino Forest legnagyobb versenytársát, a China Forestryt is, amely részvényeinek kereskedése hat hónapja van felfüggesztve – hasonló indokok miatt. De emiatt omlott össze a kínai középvállalatokra specializálódott úgynevezett „reverse merger” üzletág is, amelynek segítségével elsősorban kínai cégek jutottak amerikai tőzsdére. Rengeteg ilyen vállalatról derült ki, hogy egész egyszerűen hazudtak a bevételük és az eszközeik kapcsán. Ezzel párhuzamosan lejtmenetbe váltott a más országban tőzsdén lévő kínai cégek száma. A kibocsátó tőzsdék egyre inkább tartanak a kínai vállalatoktól, míg utóbbiak sokszor nem szeretik külhoni transzparenciát.
A Sino Forest ügye azért is nagyon érdekes, mert az iparág értékelésének alapja a tulajdonjog biztonságába vetett hit. Egy erdészeti cég értékelésénél ugyanis az adott évi jövedelem másodlagos, hisz az egyes években kivágott fa mennyisége vadul ingadozhat, attól függően, hogy a menedzsment tartalékol vagy sem. A vagyon valódi mérőszáma a cég tulajdonában lévő erdők összterülete. Ez azonban azt is jelenti, hogy a befektetőknek el kell hinniük, hogy ami ma hivatalosan a vállalat tulajdonában van, az másnap nem tűnhet szőrén-szálán el onnan.
Egy fejlődő piac (emerging market) azonban elsősorban éppen abban különbözik a fejlettektől, hogy a tulajdonjog közel sem szent. És Kína ebben az értelemben is nagyon fejlődő piac. Az erdőkkel kapcsolatban például az a helyzet, hogy a nagyvállalatok sokszor korrupció segítségével szerzik meg a tulajdonos szövetkezetektől a területek bérleti jogait több évtizedre. Számos esetben azonban a nyilvánvaló korrupció miatt kitörő erőszakos megmozdulásoktól megrettenő szövetkezeti hivatalnokok megpróbálják visszaszerezni az így eladott területeket. Arról már nem is beszélve, hogy megbízható fakitermelési és fatermesztési nyilvántartás és statisztikák híján gyakorlatilag lehetetlen egy-egy nagyobb cég értékét reálisan felmérni.
A Sino Forest történetében benne van minden, ami miatt Kína nem kezdő befektetőnek való vidék: zavaros menedzsment, megbízhatatlan számviteli kimutatások és persze az átláthatatlan tulajdonviszonyok.

A szerző az Oriens ügyvezető partnere