Mire használja az állam a Molban szerzett részesedését?

Herczenik Ákos, a Raiffeisen Bank elemzője

Csendestárs

„A cég szempontjából az lenne a legjobb, ha az állam megmaradna benne csendestársnak. Ez elfogadható konstrukció, más hazai példa is van 25 százalékos blokkoló kisebbségre, amely védelmet ad az érintett társaságnak. Igaz, a Mol esetében a szavazati arány felső határa 10 százalék. Annál aggályosabb a másik véglet, azaz az MVM-mel való valamiféle egyesítés. Nem látok szinergiát, ráadásul itt él még az osztrák Verbund és az OMV kudarcba fulladt egyesítésének rossz emléke is. Elképzelhetők a két véglet közötti megoldások is. Azt például tudomásul vennék a befektetők, ha az állam – amint azt mondja is – nagyobb befolyással lenne a Mol vezetékhálózatára, hiszen azt maga a Mol sem tünteti fel kulcsüzletágnak.”

Kaderják Péter, a REKK igazgatója

Legyen óvatos

„Az államnak jó tulajdonosként kell viselkednie, azaz hozzájárulnia a Mol értékének a növeléséhez. A menedzsment már bizonyította, hogy régiós szinten is sikeres céget tudott létrehozni. Az államnak is érdeke, hogy növelje a Mol jövedelemtermelő képességét a nagyobb osztalék érdekében. Míg az állami szerepvállalás energiapolitikai része pozitív, kérdésesek lehetnek a közpénzügyi hatások. Az új tulajdonosnak ezért óvakodnia kellene a napi operatív ügyekbe való bekapcsolódásból, viszont fel kell lépnie a stratégiai, főként a nemzetközi kérdésekben. Ilyen az INA-ügy rendezése vagy a Mol imázsának megőrzése például Lengyelországban, ahol a társaság orosz háttere miatt részesült hűvös fogadtatásban.”

Pletser Tamás, az ING vezető részvényelemzője

Piaci pletyka

„Befektetői szempontból mindenképpen az lenne a legjobb, ha az állam békén hagyná a Molt, és nem erőltetné rá a társaságra a saját energiastratégiai elképzeléseit. Nem lenne szabad a csoport működését politikai megfontolásból attól az iránytól eltérítenie, amit annak a menedzsmentje egyébként is megcélzott. A részvényesek magas részvényárfolyamokban érdekeltek, ez pedig erősen függ a befektetések megtérülésétől. A Mol árfolyamának ártana, ha a kormány olyan, számára fontos projektet kényszerítene a társaságra, amelynek kisebb a megtérülése, mint a társaság által tervezetteké. Most például olyan piaci pletyka kering, amely szerint a Molnak részt kellene vállalnia a profiljától idegen, paksi beruházásokban.”

Sinkó Ottó, a Videoton vezérigazgatója

El kell adni

„Nyilvánvalóan meg kellett oldani a feszült helyzetet, miután az osztrák OMV ellenséges felvásárlással a Mol résztulajdonosává vált, majd hányadát az orosz Szurgutnyeftyegaznak adta el. Ez a Molnál komoly stratégiai bizonytalanságot okozott. Nincs ellenemre, hogy az állam ezt a helyzetet a Szurgut kivásárlásával oldotta meg. Hosszú távon azonban az állam nem jó tulajdonos. Ezért a hányadát el kellene adnia egy „barátságos” pénzügyi befektetőnek, amelynél nem állna fenn az OMV–Szurgut-ügy megismétlődésének a veszélye. Az eladás mellett szól az is, hogy az ország likviditási helyzete csak látszólag stabilizálódott, egy könnyen kiújuló válságban nagyon hiányozhat a Molra költött közel kétmilliárd euró.”

Ságodi Attila, a KPMG energetikai tanácsadási partnere

Védőernyő

„Az állam azt a korábbi döntését bírálta felül, amellyel kiszállt a Molból. Mostantól ismét rálátása lesz a stratégiailag fontos szénhidrogén-infrastruktúrára, és befolyásolhatja is a számára is fontos beruházásokat. Megakadályozhatja, hogy nemkívánatos befektetők jelenjenek meg a Molban. Hasonló a helyzet az orosz piacra szállító és egyes befektetők számára nyilván vonzó célpontot jelentő Richterrel is. Az állam ellenőrzi a gyógyszergyár negyedét, ennek a helyességét senki nem kérdőjelezte meg, és az állam sem avatkozott bele a menedzsment ügyeibe. Térségünkben a stratégiai vállalatok részleges állami tulajdonlása a geopolitikai érdekérvényesítés és a gazdasági súly miatt inkább előnyösnek látszik.”