Segítségre várva

Szokatlanul őszinte kéréssel fordult az üzleti szereplőkhöz a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára. Cséfalvay Zoltán lapunk tegnapi konferenciáján arra kérte a vállalkozókat, próbáljanak erős politikai nyomást gyakorolni a kormányra, hogy véghezvihessék az adminisztrációs terhek csökkentését, mert „különben nem fog sikerülni”. Mint mondta, tárcája saját hatáskörében hamarosan összeállítja az első 105 milliárd forintos csomagot, a következő, 400 milliárdos tételhez viszont már más minisztériumok is szükségesek.

Cséfalvay a kérését a vállalkozóknak címezte, de nem hozzájuk szólt. Hiszen azok már éve óta ismétlik mantraszerűen minden elképzelhető fórumon, milyen fontosnak tartanák az őket gúzsba kötő bürokrácia oldását. Eleddig mérsékelt eredménnyel. Kétségtelen, hogy bizonyos területeken történtek előrelépések, a Világbank 2011-es Doing Business listáján például az 52.-ről a 46. helyre kapaszkodtunk fel. Az áttörés azonban rendre elmaradt, így a magyar cégek még mindig jóval több időt és pénzt fordítanak adminisztrációra, mint európai társaik.

Épp ezért volt örvendetes, amikor áprilisban Matolcsy György miniszter masszív bürokráciacsökkentő csomag kidolgozásáról tett bejelentést. Még akkor is, ha ezzel egy évet késett, a megtakarítandó összegek nagyságrendjét sokan kétkedve fogadták, az abban szereplő intézkedések pedig nem teremtenek automatikusan munkahelyeket, legfeljebb – más tényezőkkel kiegészülve – elősegíthetik azt.

Az államtitkár segítségkérése arra utal, hogy a vállalkozók öröme talán korai lehetett. Vagy valóban más minisztériumokból hiányzik a hasonló elszántság, ahogy Cséfalvay utalt rá, ami eddig nem sejtett törésvonalakra vetne fényt. Vagy arról van szó csupán, hogy a nagy ívű víziókkal ismét nem tud lépést tartani a gyakorlati megvalósításhoz szükséges aprómunka. Egyik változat sem túl biztató.