késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Elzárt pénzcsapok - Hogyan törhetünk ki az ördögi körből?
Az Egyesült Államokban ez történt, amikor a befektetők rájöttek, hogy az eszközökkel fedezett AAA minősítésű értékpapírok is kockázatosak a valóságban. Kínát hasonló meglepetés érte, amikor felfedezte, hogy az amerikai állampapírok elveszítették AAA minősítésüket. A probléma azonban sehol sem olyan akut, mint Európában, pontosabban az euróövezetben, ahol a német megtakarítók hirtelen érzékelni kezdték az európai periféria egészében rejlő kockázatokat.
Ami igaz Németországra, az igaz Észak-Európa országainak többségére, amelyek közül számosan mutatnak ki tekintélyes folyómérlegtöbbletet. Ezen országok háztartásai továbbra is növelik megtakarításaikat: betéteket helyeznek el a helyi bankokban, és kötvényeket vásárolnak a helyi vagyonkezelőtől. Azt azonban érzik, hogy az euróövezet veszélyes hellyé vált, ezért külföldön már nem mernek befektetni.
Görögország, Írország és Portugália végképp kikerült a számításaikból, mert ezek a kötvények elveszítették a befektetési minősítést, ami azt jelenti, hogy a bankok ilyen papírokat nem adhatnak el egyéni megtakarítóknak. Olaszország és Spanyolország még mindig befektetésre ajánlott besorolást élvez, utóbb azonban hirtelen törékennyé minősítették azokat, ezért a kockázati menedzserek mindenütt azt tanácsolják a befektetőknek, hogy csökkentsék az ilyen kitettségüket.
Az alapvető probléma itt fölöttébb egyszerű: a piacok nem hozhatók egyensúlyi helyzetbe mindaddig, amíg a megtakarítók nem hajlandók annak hitelezni, aki átvenné a félretett pénzüket. Erre a dilemmára nem jelentenek megoldást az alacsonyabb kamatok. Az USA-ban a kereslet nem tudott erőre kapni, jóllehet a kamatok immár csaknem három éve nulla közeli szinten vannak. Európában az alacsony kamatok miatt súlyosbodhat a probléma, mert tovább romlanak a hozamkilátások a befektetők számára.
Ha a német államkötvények hozama 2 százalékra esik – ami reálértéken negatívnak számít –, akkor az ottani megtakarítóknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, ha szeretnének bizonyos jövedelemszintet garantálni maguknak nyugdíjaskorukra. Éppen ezért olyan pusztító hatású az, hogy Németországban (és Észak-Európában) a kamatok spirálszerűen egyre lejjebb ereszkednek, miközben az euróövezet egyéb térségeiben többnyire emelkednek a kockázati felárak. Az alacsonyabb kamatszint csökkenő fogyasztáshoz vezethet a mérlegtöbbleteket felmutató országokban, ezzel azonban tovább növekszik a kölcsönözhető források összege. A magas kockázati felárak viszont az euróövezet egyéb térségeiben kikényszerítik a kiadások viszszafogását, ami csökkenti a hitelezhető alapok iránti keresletet.
Pontosan erre vezethető vissza a részvénypiacok utóbb megfigyelhető hanyatlása, mert a befektetők félnek, hogy az euróövezet periferiális államaiban egyre növekvő kockázati felárak ott kikényszerítik a fogyasztás és a beruházások leállítását, ami Németországban még alacsonyabb kamatokhoz és ezen keresztül csökkenő háztartási fogyasztáshoz vezet. Ha pedig gyengül a német gazdaság, az még nehezebbé teszi a periféria államaiban végrehajtandó kiigazítást.
Az ördögi körből való kitörés legradikálisabb útja az lenne, ha bevezetnék az eurókötvényeket. Ettől eltűnnének a nemzeti kockázati felárak, és a német megtakarítók számára többé nem jelentene problémát, ha a megtakarításaikat az euróövezet perifériáin szeretnék elhelyezni, mert tudnák, hogy a német kormány végső soron szavatolná ezen országok államkötvényeit. Ettől pedig az euróövezet gazdaságai nyomban fellendülnének.
Ez az, amiért a piaci szereplők oly gyakran ismételgetik, hogy a válságot csak az eurókötvények bevezetésével lehet megoldani. Egy ilyen lépés természetesen óriási ösztönzési problémákat is teremtene, mert az euróövezet perifériáin az adós államoknak többé nem kellene félniük a piacok büntetésétől, ezért ismét túlzott fogyasztásba és beruházásokba fognának.
Európának olyan mechanizmusra lenne szüksége, amely az idő nagyobbik részében hagyná működni a tőkepiacokat, de amely egyúttal beavatkozásra is lehetőséget ad, ha a piac nem működik. Más szavakkal kifejezve, az euróövezetnek szüksége lenne egy Európai Valutaalapra, amely megelőzné, hogy a mostanihoz hasonló ördögi kör szorosra záruljon. Ennek az intézménynek kellene áthidaló finanszírozást biztosítania akkor, ha a piacok megroppannak. Európának jelenleg van egy hasonló intézménye, mégpedig az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF). Ezt az intézményt azonban sokkal jobban kellene finanszírozni, ha azt akarják, hogy betöltse a funkcióját.
Az euró válságából és az amerikai adósság leminősítéséből adódó tanulság fölöttébb egyszerű. Ha adva van számos ország, amelyben krónikusan felhalmozódnak megtakarítási többletek (Németország, Japán, Kína, az olajtermelők), akkor a világgazdaság nem tud fellendülni addig, amíg a azokat nem tudják átáramoltatni olyan országokba, amelyek egyszerre hitelképesek és készek is kölcsönök felvételére. Mindkét oldalnak erőfeszítéseket kell tennie: a hitelezőknek el kell fogadniuk bizonyos kockázatot, az adósoknak pedig javítaniuk kell a hitelképességüket strukturális fiskális kiigazítással és olyan reformokkal, amelyek javítják a növekedési kilátásaikat.
Copyright: Project Syndicate, 2011,
@ www.project-syndicate.org
kell fogadniuk
bizonyos kockázatot, az adósoknak pedig javítaniuk kell
a hitelképességüket
kell fogadniuk
bizonyos kockázatot, az adósoknak pedig javítaniuk kell
a hitelképességüket Daniel Gros a Center for European Policy Studies kutatóintézet igazgatója -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.