A függetlenedés mítosza

Az általános követelményeket csak a hazai adottságok reális számbavételével és értékelésével értelmezhetjük helyesen. Ebből a szempontból az elfogadott koncepció túl nem értékelhető pozitívuma, hogy a jövőben teendő intézkedések súlypontját az energiafelhasználás racionalizálására, az energiatakarékosságra és az igények mérséklésére helyezi. Ez a hangsúlyváltás nagyon fontos, bár az energiatakarékosságot szolgáló források meglehetősen szűkösek és a koncepcióban homályban maradnak.

Súlyosabb probléma, hogy a piacgazdaságokban az energiaracionalizálás érvényre jutásának semmi mással nem helyettesítő fontosságú tényezője a piac, a verseny és az árak maradéktalan érvényesülése. Ezzel szemben a koncepció az állami szerepvállalás egyértelmű kiterjesztését, a közvetlen tulajdonlás erősítését, a hatósági árak érvényesítését sugallja – a lakossági szférában mindenképpen. Valós költségeket tükröző árak érvényesítése nélkül – tisztán állami energiatakarékossági programokkal – nincs érdemleges átalakulás.

A koncepció célkitűzései és a hazai adottságok közötti feszültségek, ellentmondások az említetteken túl sokrétűek. Ezek közül itt csak a rendelkezésre álló hazai energiaforrások szűkösségét, gyenge versenyképességét említem, valamint a fejlesztési források korlátozott voltát és növekvő költségeit, ez a hazai gazdaságot hosszú idő óta és várhatóan a jövőben is jellemzi.

Ami a rendelkezésünkre álló hazai energiaforrásokat illeti, sem a hagyományos, sem a megújulókészleteink nem kínálnak komparatív előnyöket nemzetközi összevetésben, így a következő évtizedben előtérbe kerülő megújuló erőforrások nagyobb arányú beemelése az energiamixbe tovább drágítja az eddig sem olcsó felhasználásunkat. Tetszik, nem tetszik, a fenntartható fejlődés követelménye esetünkben együtt jár az energiahordozók nemzetközi átlagánál is nagyobb arányú drágulásával.

Idekapcsolódik az új energiakoncepció azon célkitűzése, hogy a kiemelkedő importkitettségünket erőteljesen mérsékelni kell. Az importfüggőség csökkentése, mint célkitűzés önmagában is vitatható, de esetünkben, amikor az importföldgázt nemzetközileg versenyképtelen hazai megújulókkal próbáljuk helyettesíteni, több mint hiba. Különösen annak fényében, hogy a globális forgatókönyvek a földgáz várhatóan kitüntetett szerepéről szólnak a következő évtizedekben.

Az energiaszektor egészét – különösen pedig a villamosenergia-szolgáltatást – a nemzetgazdaság átlagát többszörösen meghaladó eszköz- és beruházásigényesség jellemzi. Az atomra és a megújulókra alapozó, esetleg exportra is lehetőséget kínáló áramtermelés kiépítése szemben áll az ország pénzügyi lehetőségeivel, a rendkívül szűkös és a versenytársakénál csak jóval drágábban megszerezhető fejlesztési lehetőségeinkkel. Miután a fejlesztési források többé-kevésbé adottak, így az energiaszektorra fordított túlzott fejlesztési hangsúly a gazdaság egészétől von el fejlesztési forrásokat. A koncepcióban említett foglalkoztatási hatásokról csak annyit, hogy az energiaszektor fejlesztése nemcsak eszközigényes, de az egységnyi beruházáshoz kapcsolódó munkahely-teremtési képessége a nemzetgazdasági átlag alig több mint negyede.

A koncepciónknak tehát nemcsak a nemzetközi és az uniós követelményeinek kellene megfelelnie, hanem összhangban kellene lennie az ország jövőbeni lehetőségeivel. Ellenkező esetben gazdasági fejlődésünket, versenyképességünket gúzsba köti a jelenleg is igen magas és a jövőben drasztikusan emelkedő energiaköltség.