ifj. Chikán: Kemény munka áll előttünk, meg vagyunk csúszva

Drágítja a fogyasztói energiát, célja az állami dotációk leszívása, szűk üzleti kör bennfentes játszadozása – a megújuló energetikával kapcsolatos tévhitek és félinformációk tárháza gyakorlatilag kimeríthetetlen, sajnos hazánkban is. És bár a szakpolitika szintjén ezek a botorságok nem jelennek meg, mégis fontosnak tartom tisztázni a kérdést, miért is van szüksége Magyarországnak megújuló erőforrásokon nyugvó energiatermelésre.

Talán kevéssé ismert tény, de a következő 10 évben – a villamosenergia-fogyasztás növekedése, az elöregedett erőműpark, valamint az áramimport várható csökkenése miatt – 5–7 ezer megawattnyi új erőművi kapacitásra lesz hazánknak szüksége. Ez a ma működő kapacitás 60–85 százaléka, látható tehát, hogy milyen óriási – közel 10 milliárd eurónyi – beruházásigényről van szó.

Ám legalább ennyire kardinális kérdés, hogy milyen erőforrásokra épüljön az új erőműpark. Az atom és a földgáz szerepe a jövőben is megkérdőjelezhetetlen, ám látni kell, hogy mindkettőnek megvannak a maga korlátai. Csak atommal – a termelés rugalmatlansága miatt – például nem lehet egy ország villamosenergia-ellátását biztosítani, a földgáz további térnyerése pedig – minden ellenirányú törekvés ellenére – csak fokozná egyoldalú importfüggőségünket. Ott van még a szén (lignit), amely a modern technológiák révén a korábbiaknál környezetkímélőbb módon hasznosítható, ráadásul egészen szép készletekkel rendelkezünk belőle, valamint a megújuló energiaforrások.

A hangsúlyokról természetesen lehet vitatkozni, ami azonban biztos: a megújuló helyben rendelkezésre áll, környezetkímélő, lehetőséget ad komoly háttéripar kialakulására, foglalkoztatásbővítő hatással is rendelkezik, továbbá – és ezzel rögtön el is oszlatnék egy közkeletű tévedést – az ára sem kiugró ahhoz képest, amit ma például egy új generációs atom- vagy éppen egy tisztaszén-technológiás hagyományos erőműért ki kell fizetni. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom: nem a megújulónak van szüksége az országra, hanem az országnak a megújulóra.

Első ránézésre talán furcsának tűnhet, hogy mindezt éppen most, a megújulóenergia-szabályozás körüli bonyodalmak (az eredetileg most decemberre ígért végleges jogszabályi keretrendszer a legfrissebb kormányzati tervek szerint egy évet csúszik), illetve a területért felelős államtitkár alig másfél hete bejelentett távozása idején vetem papírra, ám én hosszú távon gondolkodom, és aki energetikával foglalkozik, az tudja, hogy ezt másként nem is lehet. Hosszú távon pedig az látszik, hogy a hazai megújulósztori sikerre van ítélve.

Az Országgyűlés az idén két rendkívüli fontosságú alapdokumentumot is elfogadott: az energiastratégiát, illetve a megújuló nemzeti cselekvési tervet, és bizony mindkettő meghatározó szerepet szán a megújulószektornak. A cél az, hogy 2020-ra a megújulók aránya az ország energiatermelésén belül megközelítse a 15 százalékot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a megújuló ma a világon mindenütt a befektetők kedvence, ráadásul a finanszírozók és fejlesztők Magyarországon is ugrásra készen állnak, hogy beletegyék a szükséges 1,5-2 milliárd eurót a szektorba, minden okunk megvan a derűlátásra.

Tény, a szabályozás csúszik, ám ennek prózai oka van: a szakpolitika ambiciózus és mindent figyelembe vevő keretrendszert kíván kidolgozni, ez pedig időt igényel. Sok időt. De én azt mondom: ha ez az ára annak, hogy a rá következő hét, tíz vagy éppen húsz évben kiszámítható, fenntartható módon tudunk majd építkezni, akkor kivárjuk. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy sok időt igényelnek a szakmai egyeztetések, ezekre pedig óriási szükség van, hiszen egy fenntartható szabályozás egyszerre tükrözi a közösségi és az üzleti érdeket, az előbbit a szakpolitika, az utóbbit pedig a szakma képviseli hitelesen.

A megújulószektor egyik meghatározó vállalatának a vezetőjeként van szerencsém a szabályozásalkotási folyamatra rálátnom, és bizony tetszik, amit látok. Egyrészt a megújulóalapú termelés ösztönzése a termelt energia fix tarifákon történő átvételével történik, ami biztosítja, hogy a befektetők megfinanszírozzák a beruházásokat. Emellett a kormányzat meghatározó szerepet szán a bónuszok rendszerének, amely kiegészítő tarifaelemek akkor járnak majd, ha adott beruházás, erőmű megfelel a kijelölt gazdaságpolitikai, nemzetgazdasági szempontoknak. A többi között a foglalkoztatásösztönzés vagy éppen a hátrányos helyzetű térségek felkarolása szerepel e szempontok között, látható hát, hogy a megoldás egyszerre képes megfelelni a közösségi és az üzleti érdek támasztotta elvárásoknak.

Tetszik az is, hogy a tarifákat megalapozott kalkulációk alapján határozzák majd meg, így elkerülhető, hogy adott megújulóforrást alul- vagy túlösztönzünk. Így nem kerülhet sor sem arra, hogy a kívánatosnál kevesebb termelőkapacitás jöjjön létre, sem arra, hogy olyan aranyláz kezdődjék, amely eltorzítja az optimális termelési szerkezetet. Végezetül kifejezetten tetszik, hogy a szabályozás igyekszik majd kiegyensúlyozott termelési mix létrejöttét ösztönözni, egy olyan mixét, amelyben valamennyi, hazánkban releváns megújulóenergia-típusnak helye van.

Kemény munka áll előttünk. Meg vagyunk ugyanis csúszva. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy kapkodni kell. Ez nem versenyfutás, itt nem az a siker, ha elsőként érünk be a célba. Itt az a siker, ha olyan megújulószektort hozunk létre, amely képes kiszolgálni az ország érdekeit. Az út mindenesetre hosszú, induljunk el rajta!

Világgazdaság - ifj. Chikán Attila-->