Kezd veszélybe kerülni a kényszerű béke a kormány és a bankok között

A sort Lázár János Erste Banknak írt levele nyitotta meg a közelmúltban – amelynek lényegi mondanivalója, hogy a bank is vállaljon át egy részt a Hódmezővásárhely által kibocsátott svájcifrank-kötvények pluszterheiből –, és a kérdés a Fidesz múlt heti frakcióülésén is napirendre került. Az önkormányzatok terheit csökkenteni hivatott ötletbörze elburjánzásának esélyeit szerencsére nagymértékben csökkenti, hogy a miniszterelnök határozottan kizárta annak a lehetőségét, hogy újabb békát toljanak le a hitelintézeti szektor torkán.

Az önkormányzatok nehéz pénzügyi pozícióiról persze senkit nem kell sokáig győzködni, sőt, az is üdvözlendő, hogy a kialakult helyzet nyomán egyeztetéseket kezdeményeznek a Magyar Bankszövetséggel. Ám a „terhek megosztása” címén ismét valamilyen, a kedvezményes végtörlesztéshez hasonló, piacidegen megoldással előállni nagyon veszélyes irány lenne, gyakorlatilag beláthatatlan következményekkel.

Ráadásul az önkormányzatok nagyon sok esetben maguknak is köszönhetik a jelenlegi, kiszolgáltatott helyzetüket, hiszen a devizaalapú tartozásokat nemegyszer nehezen indokolható beruházások finanszírozására vagy épp spekulációra használták fel. Nem véletlen az sem, hogy kötvénytartozásuk néhány év alatt úgy megnőtt, hogy mára meghaladja a hitelekét: a kötvénykibocsátás ugyanis egy sor, a helyhatóságok számára nem elhanyagolható előnynyel rendelkezik a hitellel szemben. Így a kötvényhez nem kell célt megjelölni, nincs szükség közbeszerzésre, és nem utolsósorban jóval egyszerűbb és gyorsabb forrásbevonást tesz lehetővé.

Mindezek tükrében enyhén szólva is visszás lenne megint a bankokat elővenni: be kell látni, hogy a termálfürdőknek, megújult főtereknek is áruk van, és akkor is ki kell fizetni, ha jóval magasabbra csúszott az előre kalkuláltnál.