Időnyerés

Az adósok szempontjából mindenképpen jó megoldásnak tűnik a most elfogadott szabályozás: bár a tényleges és a törlesztési árfolyam közötti rész egy forintban vezetett gyűjtőszámlán halmozódik, azt később kedvezményes kamattal lehet törleszteni. Mindezek tükrében az adósoknak a tartozásuk további drasztikus növekedésével nem, maximum a futamidő meghosszabbodásával kell számolniuk. Természetesen ezzel a megoldással a bankok sem járnak rosszul: bár az eredeti tartozás kamatának egy részéről kénytelenek lemondani, várhatóan több százezer olyan ügyfelük maradhat a következő években is játékban, aki már minden tartalékát mozgósította annak érdekében, hogy többé-kevésbé az előírt ütemben törlessze hitelét.

Márpedig a pénzügyi szolgáltatóknak létérdeke, hogy ahány ingatlanhiteles ügyfelet csak lehet, megmentsenek a 90 napon túli csúszás stádiumától: akik ugyanis átlépték ezt a határt, már sokkal könnyebben mondanak le a hitel szerződésszerű teljesítésének a tervéről, ami sokkal többe kerül egy banknak, mint ha csökkentett kamat mellett odázódik el egy már fennálló tartozás. (Más kérdés, hogy a bankoknak a kamat egy részének elengedésén túl egy sor járulékos költséggel is számolniuk kell, hiszen a végrehajtásra való felkészülés megint csak súlyos pénzeket húz ki a zsebükből.)

Persze csodákat a kettes számú árfolyamgát bevezetésétől sem lehet várni: addig ugyanis, amíg a makrogazdasági környezet nem stabilizálódik Magyarországon, az adósok fizetőképessége sem nő érdemben, így vélhetően a hitelportfóliók minősége sem indul ugrásszerű javulásnak.
Ennek ellenére előremutató megoldásnak tűnik a mostani, hiszen ha mást nem is, időt minden érintett nyer vele: jelen körülmények között pedig ez is valami.