Üres szavak

A debreceni polgármester indítványa bizonyos szempontból érthető. Az önkormányzatok komoly adóssághegyet görgetnek maguk előtt, és a legtöbb feladatukat csak 2013-tól veszi át az állam. A városvezetők felelőssége azonban így is megkérdőjelezhetetlen: miközben a Fidesz joggal ostorozta és ostorozza elődjét az ország eladósításáért, polgármesterei helyi szinten ugyanezt csinálták. Most pedig igyekeznek kilobbizni maguknak a szükséges megszorítások elkerülését (ld. még Lázár János harca a bankokkal).

A jelenség sajnos nem egyedi. A kormánypárt számos célkitűzést fogalmazott meg – köztük sok helyeset is –, amelyeket magára nézve nem tekint betartandónak, vagy a gyakorlatban épp ellene tesz. Az adósságszabály tipikusan ilyen: miközben a gazdaságpolitika egyik pillére épp az adósság elleni küzdelem lenne, a gyakorlatban ez kevéssé látszik megvalósulni. Az államháztartás strukturális hiánya magas, a növekedést számos intézkedés gátolja (a bankok fokozott terhelése, a nagyobb bürokrácia), a piaci bizalmatlanság pedig magasan tartja a kamatokat és az euró árfolyamát. Sovány vigasz, hogy a szabályt be sem kell tartani egyelőre, hiszen a törvényalkotó gondoskodott az átmenetről.

Aztán ott van az adócentralizáció mértéke: hosszú távon stratégiai cél a csökkentése, csak épp most nő. Ahogy az 5,5 millió munkahely megvalósításának vagy a korrupció letörésének ígérete is hiú ábránd maradhat. A sort pedig még hosszan folytathatnánk.

Azt már láttuk, hogy a kormánypárt rendkívül erős a kommunikációban. Nemcsak a támogatóit, de gyakran a piaci befektetőket is sikerül megtévesztenie. A nagy ívű tervek és remények azonban egyre nagyobb kontrasztot mutatnak a valósággal. És egyre nehezebb lesz másra mutogatni emiatt.