Áfa adólevonási jog - A kormány megint elköveti ugyanazt a hibát?

Kétszer nem lépsz ugyanabba folyóba – egyelőre csak remélni lehet, hogy nem a magyar kormány közteherviseléssel kapcsolatos célkitűzéseivel sikerül rácáfolni az ókori bölcsességre. A Széll Kálmán 2.0 címet viselő friss kormányprogramban vázolt tervek között ugyanis szerepel olyan, amelynél fennáll egy korábban már elkövetett jogalkotási hiba megismétlésének veszélye. Az általános forgalmi adóról, azon belül is az adólevonási jog esedékességéről van szó.

A kormányzati dokumentum úgy fogalmaz: „a pénzforgalmi nyereségadózást szükségesnek látjuk kiegészíteni pénzforgalmi áfaelszámolással, amely lehetővé teszi a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója számára, hogy az áfát akkor fizesse meg az adóhatóságnak, amikor a termék vagy szolgáltatás ellenértékét megkapja”. A magyarországi vállalkozások jó része régóta követeli e szisztéma meghonosítását, hiszen ezzel elkerülhetővé válik az, hogy fizetési késedelem vagy nemfizetés esetén az amúgy is nehéz helyzetben lévő cég meghitelezze a még meg sem kapott összeg áfáját az adóhatóságnak.

A kilátásba helyezett módosítás sokat lendítene az immár hosszú évek óta folyamatosan válsággal küszködő építőipar helyzetén, de más szektorokban is érezhető javulást tenne lehetővé. A felvetéssel tehát nem lenne baj, ha – amúgy teljesen logikusan – az előbb idézett mondat vége nem így szólna: „és amely alapján az adólevonási jog is megfizetettséghez kötött”.

Vagyis az új szabály a levonási jogot is addig halasztaná, ameddig az értékesített terméket vagy nyújtott szolgáltatást a szállítók számára ki nem fizették. Akár hetekről, akár hónapokról vagy netán évekről van szó. Ám éppen ezt, vagyis a levonási jog bizonytalan időtartamú halasztását rótta fel hazánknak tavalyi ítéletében az Európai Bíróság. Eszerint nem felel meg az uniós áfadirektívának az, hogy a ki nem fizetett beszerzések után a magyar állam nem téríti vissza az áfát. A visszaigénylés az akkori magyar szabályozás szerint ilyen esetekben csak abban az elszámolási időszakban vált lehetségessé, amelyben sor került a kérdéses tétel kifizetésére: ez különösen az éves elszámolóknál okozott komoly csúszásokat.

A közösségi jogi fórum mindezek kapcsán elsősorban arra szólította fel Magyarországot, hogy az adó-visszaigénylési jog érvényesítésére ilyen esetekben is ésszerű határidőn belül sor kerülhessen. Önmagában a halasztás tehát még elfogadható, ám annak időtartamát limitálni kell.
A törvényt azóta módosította az Országgyűlés a felszólításnak megfelelően, ahogy az immár jogszerűtlenül visszatartott áfa visszafizetése is megtörtént az arra jogosult vállalkozásoknak.

Ősszel külön kérelemben kérhették a cégek ezeknek az összegeknek a visszatérítését, később pedig a szokásos bevallásokban lehetett adót csökkentő tételként elszámolni a vállalkozást e jogcímen megillető pénzeket. Összességében a visszatérítés 250 milliárd forintot mozgatott meg, ez is jól mutatja a kérdés jelentőségét.

A jelek szerint az irányelvi kitételekből fakadó nehézségekkel a kormány is tisztában van, legalábbis ez szűrhető le a fent már említett rövid utalásból. A levonási jog megfelelő határidejű biztosításán túl pedig a pénzforgalom-alapú adófizetés kapcsán további dilemmát okoz majd az erre jogosult adóalanyok körének meghatározása. A tervek szerint az alkalmazhatóság az adott cég egyes mutatóin múlna, további részleteket azonban egyelőre nem tudni. Mindenesetre itt is nagyon körültekintően kell eljárni, figyelembe véve a versenysemlegesség elvét.

Kalocsai Zsolt, az RSM DTM Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója-->