A számok még Matolcsynál is makacsabbak

 Mások nem osztják Matolcsy György derűlátását. Simor András jegybankelnök kedden azt mondta, a beruházások már az amortizációt sem pótolják, ami tartósan gyengíti a termelési potenciált, így a gazdaság jövőre legfeljebb 0,8 százalékkal bővülhet. Komoly kockázatokat fogalmazott meg a büdzsével kapcsolatban az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács elnöke is. Nem véletlenül.

A költségvetési terv legnagyobb hibája az, hogy nem növekedésbarát. Ékes példa erre a legutóbbi módosítás: úgy kívánták egyszerre tartani a vállalt deficitcélt és teljesíteni a tárcák többletigényét, hogy egyszerűen megemelték a tranzakciós illetékből várt bevételt. Most pedig, amikor a Fidesz-frakció a munkahelyteremtésre és -megőrzésre kér több pénzt, a hírek szerint szintén a bankokat hívnák a kasszához, illetve más, „innovatív”, bevételnövelő megoldásokon gondolkoznak. Csakhogy ez a növekvő állami újraelosztás tipikus esete, amit egyébként józanabb pillanataiban a Fidesz maga is kiritikával szokott illetni.

Így lesznek üzleti alapú helyett közmunkahelyek, piaci hitelek helyett támogatottak, magánberuházások helyett államilag motiváltak, vibráló, innovatív vállalkozói szektor helyett pedig olyan, amely csupán a kormány támogatásaitól, megrendeléseitől remélheti túlélését, már ha közben nem vész el a bürokrácia útvesztőiben.

Mindez biztos recept a versenyképesség leépüléséhez, aminek jelei egyre nyilvánvalóbbak. Az Erste felmérése szerint például a régióban egyedül Magyarországról vontak ki a külföldi anyabankok nagyobb mennyiségű tőkét, lapunk GYIA-indexe pedig tartós recesszióra utal. A számok még a miniszternél is makacsabbak.