Áthárítás

Nos a Fidesz szóvivője mostanra minden bizonnyal egy olyan mobiltársaság ügyfele, amelyik szerinte nem is létezik. Az emlegetett három vállalat ugyanis egytől egyig árat emel, a szolgáltatók közül pedig kizárólag a két, év elején piacra lépő újonc, a Tesco és a Lidl nem módosít feltöltőkártyás tarifáin, s bár fájó, de őket sem az altruizmus vezérli.

A fenti magyarázatot szemlélve eljött az a pillanat is, amikor az ember már abban bízik, hogy a kormánypárt egyszerűen demagóg, és senki egy percig sem gondolta komolyan, hogy a távközlési adót nem a fogyasztók fizetik majd meg. Ha ugyanis az ország vezetése ilyen szinten nincs tisztában a piac működésével, az valószínűleg sokkal veszélyesebb annál, mintha a népharagtól tartva egyszerűen pajzsként használják a távközlési vállalatokat.

Amennyiben Selmeczi Gabriella a gazdasági verseny működéséről adott rövid kis értekezését komolyan gondolta, akkor vagy azt feltételezte, hogy a távközlési szektorban van felesleges nettó 40 milliárd forint (18 milliárd percnyi beszélgetéssel és 2 milliárd SMS-sel számolva ugyanis éves szinten ennyi lehet a távközlési adó), vagy úgy ítélte meg, hogy Magyarországon a vállalatok nem nyereségre törekszenek, és akár tartósan is hajlandók elviselni a veszteséges működést. A szóvivő előbbivel a hazai piacfelügyelet munkáját minősítené, míg utóbbival a hazai cégeknek – és különösen a sokat ekézett, de a gazdaság szempontjából azért igencsak fontos multiknak – küldene ijesztő üzenetet. Első ránézésre nehéz eldönteni, melyik a rosszabb…