Elvesztegetett két év

A kormányfő az utolsó pillanatban kongatta meg a vészharangot, ugyanis a jelenlegi, 2013-ig tartó hétéves uniós költségvetési ciklus vége rohamosan közeledik, és eddig csupán a rendelkezésre álló 8 200 milliárd forintnak mindössze harmadát, mintegy 2700 milliárdot sikerült a pályázóknak kifizetni.

A projektek pénzügyi zárását 2015 végéig lehet megtenni, így a következő három és fél évben óriási összegű, közel 5500 milliárdnyi forrást kellene eljuttatni a pályázó vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, civilszervezeteknek. Az biztosra vehető, hogy a túlságosan bonyolult működéssel, hosszú határidőkkel jellemzett hazai intézményrendszer az eddigi gyakorlat mellett nem lesz képes megfelelni ennek a kihívásnak.
Ezt felismerve a miniszterelnök tegnap közölte, hogy az előző kormánytól megörökölt, szerinte egy „őrült kafkai elme” által kigondolt rendszert megreformálják, hogy elvánszorogjanak vele 2013-ig, majd 2014-től, az új uniós költségvetési ciklustól „az emberi elme számára felfogható módon működő új rendszert” hoznak létre.

A jelenlegi rendszer reformja keretében – az önerőalap, illetve a 30 százalékos előlegfizetés mellett – a Lázár János által irányítandó Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság is feláll, vagyis számos más országhoz hasonlóan itthon is felismerték, hogy a szervezeti döntések centralizációja, a különböző ágazatok partikuláris érdekei felett álló egységes kormányzati akarat alapvető feltétele annak, hogy az uniós finanszírozású fejlesztéspolitika hatékonyan működjön.
A kérdés csupán az, miért nem lehetett ezeket az intézkedéseket már hamarabb, uram bocsá’ a két évvel ezelőtti kormányváltáskor bevezetni, ha a kormányfő korábbi szavaival élve akkor egy disznóólhoz hasonlítható pályázati rendszert vettek át.