Jó lenne, ha a szapphói strófa mellett pénzügyi ismereteket is tanítanának

Ha egy pénzügyi műveltséget mérő felmérés napvilágot lát Magyarországon, elolvasás nélkül is pontosan tudom, mi lesz az eredménye: a lakosság döntő többsége a legalapvetőbb pénzügyi fogalmakkal sincs tisztában, és akkor is zavarba jön, ha például százalékot kell számítania.

Az ügyfelek nem értik a pénzügyi konstrukciókat, a szolgáltatók közötti versenyt pedig a tapasztalatok szerint sokszor nem a legjobb termékek nyerik, hanem azok, amelyeknek az előnyös tulajdonságait a legszebben sikerült kidomborítani a reklámokban.
Ez a helyzet senkinek sem jó. Az ügyfél attól szenved, hogy úgy érzi, képtelen eligazodni a pénzügyi szolgáltatások világában. A szolgáltatókon ott a nyomás, hogy a legelemibb pénzügyi ismeretekkel sem rendelkező klienseknek is érthetően magyarázzák el termékeik működését, ami a jelek szerint nem nagyon sikerül. Emellett vélhetően a hatóságok sem repeshetnek a boldogságtól, amikor csőstől érkeznek hozzájuk a félreértésekből származó, megalapozatlan panaszok. A jegybank és a pénzügyi felügyelet végez ugyan felvilágosító munkát, ami dicséretes, de nem biztos, hogy elegendő, sokan ugyanis csak akkor kezdenek segítséget keresni, tájékozódni, amikor már aláírtak egy olyan szerződést, amit azóta megbántak.

Az ilyen helyzetek ellen tenni kellene, ennek a legegyszerűbb módja az lenne, ha megfelelő alapossággal oktatnák a pénzügyeket. Egyelőre viszont hiába keresi az ember egy átlagos középiskolás tantárgyai között ezt a tantárgyat. Megtanítják a tiniknek, hogy mi az a szapphói strófa, vagy hogyan néz ki a kvantummechanikai atommodell, olyan praktikus dolgokról viszont, hogy mi a különbség egy hitel- és egy betéti kártya között, vagy hogy az annuitásos hitelnél a törlesztőrészletben a futamidő során miért csökken a kamat, és nő a tőketörlesztés aránya, nem esik szó. Ilyen alapismeretek nélkül viszont sokan csak saját kárukon tanulhatják meg a pénzügyeket. Ráadásul a tanulópénz ilyenkor többnyire nem is kevés.